2024-12-21
Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap 10
Gergely Tamás: SZÜRKEGÉM – Mälar-parti séták 7.
Csodabogár a Mälar-parton. Egy szürkegém. Elvegyülve a ludak között, mintha ő maga is lúd lenne, lúdnak tartaná magát. Másképp hogyan került volna közéjük? És érezné otthon magát…
Kirí persze a csapatból. Először is magasabb. Egy fejjel, meg még egy féllel....
Gergely Tamás: PEREL
– No, megállj! – mondta Vadmalac, csak úgy, bele a levegőbe, Malacka éppen körülötte foglalatoskodott, mégis érezte, hogy a mondat nem neki szól. De kinek?
Az nem lehet, hogy álmában viaskodik, hiszen már meg is reggeliztek.
Talán gyerekkori viszályból szólt...
Gergely Tamás: GAZ – Mälar-parti séták 6.
Egy fekete mopedra leszünk figyelmesek, motoretta, robogó, mi a neve magyarul? A Kerek-erdő szélén, az ösvény mellett. Nyilvánvaló, hogy valami bűncselekmény része az elhagyott jármű. Ellopták, s otthagyták? – nem tudjuk. Másnap azt vesszük észre, hogy kibelez...
Cseke Gábor: A dió feltörése (1)
Olvasónapló – Sarány István Garabonciások c. könyvét lapozgatva
A könyv a romániai magyar könnyűzene történetéről szól, konkrétan viszont egy könnyűzenei banda, a Garabonciás létrejöttéről és hosszú pihenő utáni újjászületéséről nyerünk belőle folyamatábráz...
Gergely Tamás: A NAPRAFORGÓ MAGÁNYA
Úgy gondolom, az évek hozzák meg az asszociálás igényét. Egy kis napraforgóról akarok például írni, de ahogy az írás ötlete megszületik, előbújnak emlékeim közül a hozzá asszociálható képek.
Utazunk például Budapestről Kolozsvárra, s nem az egyenes utat v...
Keszthelyi György: Kitilt és vége
Volt egyszer hol… de azt hiszem, mégse,
ahol egy vakond s egy királyfi túr
és néhány kukac. Tán a földesúr
beköltözött az egyidejűségbe.
Sötétkék műanyag kaniszterek
közt megrozsdásodott tolókocsin
reggelizek. Kenyér és margarin
annyi, mint bőség. Ugye,...
EUGENIA S. LEE: Nem mindennapi mindennapok Dél-Koreában 37.
Annak idején, fájt a térdem, az tűnt a legnagyobb problémának. Igaz, probléma azóta is, de érdekes módon vesztett a jelentőségéből, mert rohamosan elkezdett romlani a látásom. Azóta is oldalazva megyek lejtőn, és lépcsőn, esetleg a férjem hátán, de mégis vissz...
Gergely Tamás: ELILLANT
– Így ni – mondta a Koma –, egyből kikapta! Mutatta is: nyoma sem maradt, szélsebesen eltűnt.
Az Időről volt szó, hogy az az éveket, a Koma éveit, mintha két kezében tartotta volna a károsult, eltüntette.
Ha felháborodott volt a hangja az előbb, mire megemés...
B. Tomos Hajnal: FÜGGVÉNY
Bőrzsákba dobált ilyen-olyan kellék
a járáshoz, gondolatok áramoltatásához,
érhálók csomói, idegek foszlott rongyszőnyegei,
rostok, sejtek, porcok lánccsikordulása,
mintha odabenn izzadt gályarabok
tolnák, vonszolnák percről percre
előbbre a létet.
Csak...
Keszthelyi György: Arcod egy szegen
Hálószobám egy
üres fogadó, csukott
szempár elfekvő zárójele.
Egy szóköz megmaradt,
sok mondat itt hagyott,
torkomban füstölgő, tolató
évek - és kezek tördelése.
Igényem testhossznyi,
sötét öltönybe való.
Arcod egy szegen: áldozat.
Időtlen ez az út, ...