2023-01-20
Vers (10 talált bejegyzések)
Kapui Ágota: Ötvenhat
Konok kutyák
elvérzett életek
a szabadság a kapukon kívül
szögbörtönök
elrontott négyzetek
körön belül a kor hatalma ül
parancsszavak
akasztott reggelek
és besúgott bujkáló nappalok
lódenkabátba
rejtett fegyverek
a düh voltál de békéd én vagyok.
Ko...
PETŐFI SÁNDOR: Fekete kenyér
Miért aggódol, lelkem jó anyám,
Hogy kenyeretek barna, e miatt?
Hisz meglehet: ha nincs idehaza,
Tán fehérebb kenyérrel él fiad.
De semmi az! csak add elém, anyám,
Bármilyen barna is az a kenyér.
Itthon sokkal jobb ízü énnekem
A fekete, mint máshol a fe...
Nyírfalvi Károly: KÖNYVKAMRA
Kezdjük ott: nincs történet.
Az eresztékek szétfeslenek,
maradnak a hűvös tények,
a csupasz foszlányok: meztelen
árnyékként suhanunk az
ismeretlen utcákon, irányt ad
a nagymutató, a torony is
megfeszül az őszi fényben.
A főutca zaját hátrahagyva
bepil...
Cseke Gábor: A küszöbön
* D.S.-nek *
Ó, tél dörmög a sarkon,
nem látni még,
s aki lop, éjszaka lop –
a szomszéd vizslatja foghíjas sövényét.
Én a szabadban élek,
kerített magány nem szül dundi gondot,
házam falai épek,
hát a tüzelő nekem alma, onnan
bármikor kilépek.
Októbe...
Kapui Ágota: Arad
Golyó süvít a megkötözött létben,
fehér ingeden vöröslő virág,
és torkodon felhorzsolt feketében
még ott nyüszít a lenyelt némaság.
Délceg bitók árnyéka ott feszül,
hol ablakod csak kéttenyérnyi ég,
és szűk huzat surran a résen át,
és vacsorád morzsáit ...
Kapui Ágota: Agapé
vedd ezt a sorsot legyen a tiéd
tenyeremből e morzsányi világot
a tányér szélére tolt gondokat
a bőtermő remények szigorú torán
a megcsalatott vágyak szüretén
vedd és szegd meg bátran
fájdalmaink
emészthetetlen kenyerét
az egy és oszthatatlan életet
a...
Csák Gyöngyi: Felszállnak a madarak
Felszállnak a madarak.
Viszik a rövidülő nyarak
szerelemosztogató kegyességét.
Megértem a sűrű erdők
páradús aljnövényzetének,
és minden haszontalan gyomnak
honfoglaló terjeszkedését.
Szemedet figyelem.
Vagyok benne az utolsó
meggyújtott gyertya lángj...
Szekeres Nóra: ELÉRHETETLEN
Lám, ha a tó vize zavaros,
elvész benne az éles napsugár,
s a csillagok sem égi fényükkel
feszülnek sötétlő színén.
Lám, ha az ember lelke zavaros,
elvész benne a gömbölyű kacagás,
s az éji lámpások sem érnek
lobogó fényükkel háborgó mélyére.
***
Szek...
Jóna Dávid: Az óvoda udvaron az ősz
mint girhes kutya, olyan a pad,
a levél-cafat a torkán akad,
feslett festék-bundája közt a csavar,
kiszáradt érzékek vándorkiállítása az avar.
hamarosan migrén-mosoly lesi
az óvatlan pillanatokat,
s annak következményeit méri,
ide szokott ülni mindkét ó...
Arany-Tóth Katalin: OKTÓBER
Szívemben a legszomorúbb hónap.
Szürke csönd. Elmúlás. Halál.
A lélek harmincegy napos böjtje.
Vacogó ridegség színes
levélfüggönyök ráncai mögött.
Séta a lombok és avarágyak
rejtegető közönyében.
Felkészülés a legfájdalmasabb
búcsúk könnyes idejére.
...