2021-11-21
Vers (10 talált bejegyzések)
Paulovics Tamás: 1918. szeptember
,,Elestek mind a latintanárok, mondta Urbán Jancsi, mikor az első nap leült mellém a padba, a latin helyett is tornaóra lesz."
Bánki Éva: Esőváros
A latintanárok mind elestek és elestek mind a
molnár legények. Az arisztokrata szépreményű
költő is odalett, ...
Barasits Zsuzsanna: Csipkés égbolt
Csipkét vert a szél az égen,
táncában a felhőkre fodrot is varrt,
akár
a göndörszőrű bárányok a réten,
úgy sorakoznak
a fodrozódó felhők az égen,
a Nap
vidáman bújócskázik,
kikukucskál, játszik a szélben,
egyik, másik felhő mögül,
leinteget a Földre....
B. Tomos Hajnal: Tisztázó
Kezdetben csak félve
egyet előre
s rögtön vissza
térdremegve,
valahol szólt a zene,
egyre hangosabban
diktálta lépésemet:
most balra,
kettőt hátra sebesebben,
lehajtott fejjel,
hattyúmódra,
a kezemet fogóhoz
simulva,
a derekamat markolóhoz
igazod...
Keszthelyi György: Szemrevételezlek
Légy hadüzenet. Első lövedék,
megtizedelt, nyomorék nemzedék.
Légy robbanó hegy, hömpölygő láva,
akasztott zsiványnak rángatózó lába.
Légy basszus, violin, disszonancia,
megkövült istennek leánya, fia.
Légy parasztnak beteg, bicegő szekere,
szétesett te...
Kapui Ágota: Voltál
voltál ki voltál
nap fia lánya
ecet a lében
cukor a szájban
szesz a tudatban
asztalom sója
remete lelkem
titkos lakója
vittél a rosszba
mártottál bűnbe
eretnek sorsunk
vetett a tűzbe
ártani ártasz
temetni jöttél
múlt tömlöcéből
vérembe szöktél
...
Ózdi Annamária: Macska
Volt egy macskám, fekete folt,
kedvelt a kanapén lenni,
nem nyávogott, csak néha dorombolt,
ha akart valamit enni.
Olykor mozdulatlan bámult, jaj, hogy szerettem én,
mikor farkasszemet nézett velem az asztal közepén,
innen átugrott a székre, majd futott ...
Keszthelyi György: Holt nyelvek estélye
(annak, aki ma is érti)
Volt egy olyan szintetizált napszak,
amikor az élet egy volt a halállal,
nem érdekelt a gyalogátkelőhely,
csak körvonalad ott, az utcasarkon.
Azt hittem akkor, a Nap az egek csúcsa,
köszöntöttelek, de azt is alig,
mint aki se...
Szekeres Nóra: SZILÁNK
Mennyi illúzió. Mennyi dráma.
E földi létnek mennyi kesze-kusza ága.
Mennyi szilánk, mennyi letört, csonka rész.
Mivé lett a nagy, kerek egész?
Hol van a hit, hogy benned ott van minden?
Darabokban bár – de hiány sehol sincsen.
Minden szilánkban ott az ö...
Csák Gyöngyi: Augusztus
Működni kezd a szívcsakra
nehezen bár, de meggyőzi a törvényt
nagyot lendítve ezáltal
kényszerű visszavonások
és nagylelkű visszaadások
mókuskerekén, miközben
a fáradhatatlan gépezet
egyre olajozottabban forog;
végtelen lüktetésben bízván
koronázzák m...
Hétvári Andrea: A kert retorikája
Mert élne még tovább a régi kert,
ha osztaná kegyelmét nyári este,
ha fékezné erő a két ikert,
egymásba érne mindkettőjük teste,
de nedveit már kifacsarta hajnal,
a kapukat már kulcsra zárhatod,
ha gyökeréből táplál, nem marasztal,
és sejtheted csak, mi...