2023-06-02
Vers (10 talált bejegyzések)
Márkus László: Táncparketten
Nadrág toppant,
szoknya lebben,
csárdást ropnak
szombat este.
Szól a nóta,
zeng az ének,
csókot lopnak
fess legények.
Márkus László alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
“Márkus László, 1955. február 13-án született, a Litera-Túra Irodalmi és Műv...
Csák Gyöngyi: Fény és árnyéka
Rejtekhellyé változol
imában ordítás leszel,
áldás a vádban.
Fény és árnyéka
váltogatjátok egymást
Ragaszkodik tárgyához:
várost emel
az arcod rejtő dombra.
***
CSÁK GYÖNGYI Baranya megyében, Kisvaszaron született 1950. április 28-án. 2013 óta tagja a...
Cseke Gábor: Ismételt tavasz
már szinte megpendült minden
a virágokat is kiültették
a melegházakból
valahol
a nagy tavakon túl
a gesztenyék kinyíltak
a bukdácsoló jégtáblák felszívódtak a ragyogásban
a rügyek ó a rügyek
mily bódultan feszültek
amikor visszatért a hó
az áprilisi ...
Paulovics Tamás: NAGYANYÁM
Lázas voltam
és tizenhárom éves.
A tenger íze
szivárgott le torkomon.
Nagyanyám
- elmúlt már nyolcvan -
ágyamhoz jött,
hűvös, öreg kezét
homlokomra tette,
egyszerre minden
könnyű lett és szép.
És mély álomba
sírtam magam.
Paulovics Tamás...
Keszthelyi György: A feladó
Született talán háromszor,
mint a népmesehősök –
barna hiszékenységét harmincháromszor
verte el rajta a rendbontó matyi –
a lúdas mégis mindig ő volt…
Világra gurult, mint dobókocka,
nem hallott népdalt, tanmesét,
felnőtt majdnem, mert úgy rendeződött,
...
Jóna Dávid: Éjjeli lepke
Szájkosárral a képzelet,
szűz-ösztönét kelleti,
az ismeretlen ébredés teste,
mint két ablak között ragadt
éjjeli lepke.
***
Jóna Dávid alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Jóna Dávid tanítói, közművelődési diplomájának megszerzése után, Péterffy A...
Szekeres Nóra: TÖRVÉNY MONDJA KI
Hűvös és kemény az égbolt,
vékony, merev üvegfala
ívben megfeszül --
egyetlen apró koccanás és
törni fog.
Mérhetetlen, hideg üressége
áradva hömpölyög majd
a mindenség zeg-zugos lankáin.
Helyére könnyű, meleg
áramlat érkezik –
talán egy gazdátlan sóh...
Kapui Ágota: Asszonyhangra
Éjszakádat én virrasztom
ébredésed megriasztom
ha kihűlt a kezed-lábad
hozok forró vizes tálat
felhevítem minden éjjel
tenyeremnek melegével
ujjaimnak parazsától
mint tűz a borókaágtól
úgy fénylik fel szíved tája
mint a pokol kénes lángja
mellkasodna...
B. Tomos Hajnal: FÜGGŐHIDAK
(A Magyar Költészet Napjára)
Valaki megteremtett bennünket,
(vagy csak életben hagyott)
pacaként lapító pontokat,
keszeg zárójeleket,
hajukat lobogtató,
labdaorrú kérdőjeleket,
mint özönvízből kibukó
szétszórt szigeteket
és ránk bízta, hogy
szavakat ...
Jóna Dávid: A tavasz
Tavasz 1.
Kicsorog a tél az ereszen,
a domb ívének zöldül palástja,
arcot melenget a napsugár,
a hirtelen-fény a szemet bántja,
olyan az ember mintha szalutálna,
ahogy a határban a messzeséget nézi.
Illékony sóhaj, felszisszen a föld,
levéltölcsérben h...