2022-06-29
Vers (10 talált bejegyzések)
Csák Gyöngyi: Fény és árnyéka
Rejtekhellyé változol
imában ordítás leszel,
áldás a vádban.
Fény és árnyéka
váltogatjátok egymást
Ragaszkodik tárgyához:
várost emel
az arcod rejtő dombra.
***
CSÁK GYÖNGYI Baranya megyében, Kisvaszaron született 1950. április 28-án. 2013 óta tagja a...
Keszthelyi György: A feladó
Született talán háromszor,
mint a népmesehősök –
barna hiszékenységét harmincháromszor
verte el rajta a rendbontó matyi –
a lúdas mégis mindig ő volt…
Világra gurult, mint dobókocka,
nem hallott népdalt, tanmesét,
felnőtt majdnem, mert úgy rendeződött,
...
Jóna Dávid: Éjjeli lepke
Szájkosárral a képzelet,
szűz-ösztönét kelleti,
az ismeretlen ébredés teste,
mint két ablak között ragadt
éjjeli lepke.
***
Jóna Dávid alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Jóna Dávid tanítói, közművelődési diplomájának megszerzése után, Péterffy A...
Sógor Zsuzsanna: Nagypéntek
a föld szívében összerándult a magma
zuhantak a hegyek
szakadtak pokolig érő árkok
az égboltozat a földre rogyott
felhőit elnyelték mélységes szakadékok
folyók tűntek el
majd feltörtek távoli hegyek lábánál
s folytak lentről fölfele
forgószelek tarolta...
Cseke Gábor: Petőfi utánérzés
mintha már éltem volna egyszer
és éppen itt
a lélekvándorlás klasszikus esete
lennék pedig csak annyi történt
hogy a föld kerek és úgy pörög
velünk hogy hol lent hol fent
örökké ott legyünk ahol
történik valami
tatár labanc sztyeppei lovas
hegyentúli ...
Szekeres Nóra: TÖRVÉNY MONDJA KI
Hűvös és kemény az égbolt,
vékony, merev üvegfala
ívben megfeszül --
egyetlen apró koccanás és
törni fog.
Mérhetetlen, hideg üressége
áradva hömpölyög majd
a mindenség zeg-zugos lankáin.
Helyére könnyű, meleg
áramlat érkezik –
talán egy gazdátlan sóh...
Kapui Ágota: Asszonyhangra
Éjszakádat én virrasztom
ébredésed megriasztom
ha kihűlt a kezed-lábad
hozok forró vizes tálat
felhevítem minden éjjel
tenyeremnek melegével
ujjaimnak parazsától
mint tűz a borókaágtól
úgy fénylik fel szíved tája
mint a pokol kénes lángja
mellkasodna...
Istenes Tibor: Kanál lettem
Beköltöztem abba a csuporba, ahonnan a mézet csókolta a szád,
Csónakként lebegtem az édes semmiben...
Aztán kristály lettem a szád szélén,
Nem hagyhattál ennyiben...
Kanál lettem a kávéd forró észlelései között,
Kavartam benned a koffeint és a reggeleket,...
B. Tomos Hajnal: FÜGGŐHIDAK
(A Magyar Költészet Napjára)
Valaki megteremtett bennünket,
(vagy csak életben hagyott)
pacaként lapító pontokat,
keszeg zárójeleket,
hajukat lobogtató,
labdaorrú kérdőjeleket,
mint özönvízből kibukó
szétszórt szigeteket
és ránk bízta, hogy
szavakat ...
Nászta Katalin: Hazafelé
a költészet ünnepére
(„mi legyen, ki költő?” Borcsa János)
***
költő az legyen, mi népe
mondá egykoron egyikünk
de ha az a nép szét van tépve
a költő lehet egy velünk?
honnan van ő, ha nem belőlünk?
és kinek dalol, ha nem nekünk?
mondhatjuk-e magunkró...