Vers (10 talált bejegyzések)
Nyírfalvi Károly: főtér egyedül
kikapcsolom a gépet
vele téged is
elveszem hangod betűid
ne gondolj velem ne törődj velem
ne legyek sem tükröd sem mércéd
sem rosszabbik éned
ne vedd el terheim s ne add rám a tiédet
süket vak leszek elfelejtem a betűket
nyugalom száll meg
csöndben nézem a fal...
Szuhay-Havas Marianna: Idill
Fenn az ég és lenn a tó,
rajta vár a kis hajó,
elméláz egy kormorán,
átölelsz a nyár fokán.
Csókod íze méz és só,
vágyunk bennünk bujdosó,
szemeidben biztonság,
nincs is többé távolság.
***
Szuhay-Havas Marianna (Budapest, 1968. augusztus 13. -) Art’húr...
Cseke Gábor: Kifutópálya
mielőtt nekiszaladnánk
a széles távolba vesző betonsávnak
amelyen csak előre előre előre
visz az út
nézzünk a szívünkbe
pörgessük föl emlékeinket
faggassuk ki szándékainkat és valamennyi
hátsó gondolatunkat leplezzük le
mielőtt mások tennék meg
igenis fel fogu...
B. Tomos Hajnal: NYÁR, PÁFRÁNYOK
Pihennek a füvek,
törvények éle,
mint kövekbe ütköző
kasza csorbul -
valami nagy megnyugvás
néz a szemedbe,
szavakba nem kapaszkodó
beszédek szivárognak
át nappalaidba,
mint páfrányok
tövére a harmat.
Nyár van,
szitakötős gyöngyházfény,
hátradőlnek a keresztek...
Kapui Ágota: Türelem, türelem
Sorsodat hallgatom
tapintom eredet
vallomás lenne tán
vagy közös eredet
múltadba leszálló
ág-bogak vándora
fülednek nyenyere
hangomnak fuvola
tapintom létedet
érzékeny ujjakkal
kirakom nevedet
becéző szavakkal
betűit keverem
szótaggá formálom
-i képzős alakját...
Shogór Susana: Júliusi mese
Biztató hajnali harmat
simítja talpamat.
Napfény enyhet adón
szövi láthatatlan ruhámat.
Reggeli szél terít vállamra
selyemköpenyt.
Virágaim illatoznak
lelkem kertjében.
Olyan minden, mint egy
életbe kívánkozó mesében.
*
2016 július 25. hétfő
***
Sógor Z...
Szuhay-Havas Marianna: Predesztináció 2.
Csendkímélő a sejtsuttogás,hogy aki átutazó, csak árny.Nincs már halk suhogás, mert nincs már szárny.Átvetültünk: anyagból alkotás.
Az a sok-sok, ami tőlünk más,ismétlődik minden délután.Mind megírták szép égi cédulán:örökké tart a felkívánkozás.
***
...
Albert Zsolt: Apám szerel
apám mindig a nagy fotelben ült
s végtelen szemében óceán feszült,
én úton feléje botló lábakon
ő mély hangjával vitorlákat bont
ahogy csorgott szeméből az idő
s ajkán remegve bírt ígérni ő,
az ezentúlt, s a minden változót,
de fáradt kezében mindig mást hozot...
Somlyó Zoltán: KÉT SZEM…
Voltam gyerek, homokba játszó,
csodálkozó és önfeledt.
Bámulva néztem, hogy kígyózik
a füst a háztetők felett.
Voltam diák, ki padsorok közt
sóváron csengetésre vár...
Kamasz, vígkedvű, pelyhesállú,
hős, szoknyakergető, szamár...
Voltam a földön bús...
Paulovics Tamás: RÉGI TANYÁK
Mártélyon, Mindszenten, Szegváron át,
Szegedtől Szentesig hosszú az út.
Lassan araszolgat a távolsági busz.
Nézed a piszkos-párás ablakon át
hát hol a régi szorgos tanyák.
Már csak az akácos maradt meg,
az összeroskadt kemencét rejti el,
hiába keresed nem lele...