2024-11-14
Próza (10 talált bejegyzések)
Gergely Tamás: Napfogyatkozás
Vadmalac alig ismert rá a komájára, annak az arca teljesen fekete volt. Elröhintette magát, ”Kátrány?”, kérdezte. ”Ó, dehogy. Faszén.”
Nem állta meg, hogy kissé ne nevelje a komát, közli hát vele, hogy: ”Hiszen nem az arcod kellett volna bekenni, hanem egy üv...
EUGENIA S. LEE: Nem mindennapi mindennapok Dél-Koreában 11.
Pénteken kora hajnalban indultunk a reptérre, a kislányunk hazament Németországba, mert októbertől indul a jelentkezési procedúra az általa választott orvosi karra, és a fiam beköltözik a barátnőjével Maastrichtba a tanévre, mint mindig, anyám sem maradhat egy...
Bánki Éva: HALOTTAKNÁL IS TITOKZATOSABB
(Velencében, november nónája felé)
Mikor Riolda már nem várta bizakodva, hogy a tengervíz elönti a Romerini-házat, egyik este óvatosan szóba hozta a narbonne-i Nagy Moisest és a normandiai hercegséget.
Benjaminon látszott, hogy töri a fejét – hisz egy elfo...
Muhi Sándor: LAZÍTS, AZ ISTENEK IS JÁTSZANAK
Az istenek is játszanak
Azt meggyőződéssel állíthatom, hogy az istenek sokat, sokszor és önfeledten játszanak. Azért biztos, mert Isten teremtményei vagyunk, a játék szeretetét tőle örököltük. Velünk született adottság és nem csak ránk, hanem minden teremtm...
B. Tomos Hajnal: ZÁRÓJELBE TETT MEGFIGYELÉSEIM
Ahogy telik az idő, évről-évre egyre türelmetlenebbül várom a nyarat, s ezzel egyidejűleg úrrá lesz rajtam valami szomjúsághoz hasonló nyugtalanság, hogy kitörjek megszokott mindennapjaimból. Elindulni, mindegy merre és meddig, csak víz és napfény legyen bőség...
Gergely Tamás: FORDÍTSD MEG A LAPOT!
”Mik ezek?, kérdezte Vadmalac komája. – Rajzok?”
A papírlapra bökött a kezében. ”Csupa nyolcas.”
Vadmalac komolyan vette komája kérdését, így okította:
”Először is fordítsd meg a szöveget, mert fejjel lefele tartod. Azután meg fordítsd meg a lapot, mert épp...
Maróti Ildikó: Gyerekbörtönben voltál már?
A kisfiú aki ezt kérdezi, az udvaron folyton verekszik, látásból ismerem.
- Én már voltam, az óvodában, mert mindenkit elvertem. Oda szívesen visszamennék, mert ott lehetett bunyózni.
- Apukád meg szokott verni?
- Nem fáj az nekem. - oldalra néz, nem a szem...
Maróti Ildikó: Ölelős
Aki szeret, etet, írta ki egy csirkehúst árusító pult fölé a tulajdonos, és időnként elkiáltja magát: - Gyönyörű melleim érkeztek! - idősebb, teltkarcsú, afféle töltöttgalamb nőről van szó. Aki szeret, ölel is, nem csak etet.
Új jelenség, hogy az ölelés világ...
EUGENIA S. LEE: Nem mindennapi mindennapok Dél-Koreában 10.
Tegnap, miután felébredtünk, jó késő délelőtt, hiszen vasárnap volt, pihenhettünk kedvünkre, megebédeltünk és elmentünk Ilsanba a sógornőmhöz meglátogatni anyósomat. Nem kapcsoltuk be a tévét itthon, mi nem szoktuk háttérzajként használni, tudunk egymással bes...
Kovacsics Zsuzsanna: Mirelit szilva
Ebéd után kimegyünk a napközivel a Vérmezőre. Kettes sorokban vonulunk lefele a lépcsőn, a napközis tanítóbácsi figyeli, hogy mindenki meglegyen. Az iskolával szemben van a Vérmező, úgyhogy nem megyünk messzire. Melegem van, leveszem a kardigánomat. Tulajdonké...