2024-12-24
Próza (10 talált bejegyzések)
Fellinger Károly: A CSORDÁSLEGÉNY HÁROM BOTJA
Élt egyszer, réges-régen, egy bátor csordáslegény. Hogyha még nem említettem volna, most mondom: ennek a legénykének olyan kacskaringós volt az esze járása, hogy a Kis−Duna is megirigyelte. Hát még az étvágya! Mint a legtöbb csordást, ezt a legénykét is igen j...
Gergely Tamás: ÍR KÁVÉ
Lipták-Handy Dezsőnek
”Emlékszel, komám? – kérdezte Vadmalac. Amikor a zaccot ittuk?”
”Nem zaccot, hanem szójás keveréket.”
”So, ja. Úgy tudtuk, rákot kapunk tőle.”
Komája kisegíti: ”Hajnyálmirigy…”
Ezen elkacarásztak egy sort, lehet, kettőt, hogy a Bük...
Gergely Tamás: VADMALAC MEG AZ ESŐ
Esett. Azaz szemerkélt az eső. Vadmalac nem húzódott be az odújába, inkább hagyta, hogy ázzék kint a bundája.
”Úgyis el vagyunk kényeztetve. El vagyunk kényelmesedve, meleg víz, központi fűtés”, gondolta.
Hűvös szél fújt, az sem zavarta. Az esőcseppeket me...
Márffy-Horváth Henrietta: Tölcsér, fagylalt nélkül
Ahogy a zárban kotorászik a kulccsal már összerándul a gyomrom. Kettőt fordul a kulcs. Mindig kettőre zárják. Az ajtó fémesen zökken. „Kurva élet!” Csak résnyire nyílik ki, a tolólánc fogja. Apa dühödten kaparászik, bíbelődik a lánccal. Tágra nyílt, riadt szem...
Maróti Ildikó: Indiánok vagyunk mindannyian?
A mezítláb sétálás felsértette a talpam, panaszkodik a srác.
- Ha indián lennél, megszoknád, mosolygok.
- De én ember vagyok. - tiltakozik.
- Ők is azok. - mondom.
- Úgy értem, normális ember. - védekezik tovább.
Nem ismerheti a Nagy indiánkönyvet, meg a ...
B. Tomos Hajnal – Nászta Katalin: VÉGTELEN SZEÁNSZ
Akkor már jó órája vertük a blattot, de a jósnő még mindig késett. Úgy látszik, túl sok kuncsaftot tervezett be arra a napra, és nem tudott tőlük időben szabadulni.
Mi, a négy szomszédasszony – nagyjából egykorúak – unatkozva kanasztáztunk és ropogtattuk a há...
Gergely Tamás: ANGYALOK
A tó partján ültek egy padon. Egyszer csak hang érkezett az aszfaltozott sétány irányából.
- Hupp! – mondta Malacka – Egy makk.
”Leesett – gondolta Vadmalac. – Gravitáció. Lefele húzta a súlya, ez a ‘leesett’.”
Majd így folytatta: “Minden leesik valahonnan…...
Maróti Ildikó: A jóról és a rosszról
Élni az egyik legritkább dolog a világon, mert az emberek többsége csak létezik. - írta a filozófuscsászár, Marcus Aurelius és eszembe jut, hány olyan más kultúrájú, ismeretlen embert láthatunk utazásaik során, akik egész nap csak szemlélődnek, és bámészkodásu...
Gergely Tamás: ÁLOM
Vadmalac nem tudta, ébren ábrándozik vagy álmodik. A szobában viszonylagos csönd volt meg sötét. Abban a szobában, amelyikben feküdt vagy amelyikben álmodott. Nézte egy darabig a felhőjátékot, de aztán az eltűnt a szeme elől.
Lehetett tehát bármelyik a kettő ...
BÁNKI ÉVA író, irodalomtörténész érdekes írása BABITS MIHÁLY: ZRINYI VELENCÉBEN című verse kapcsán
BABITS MIHÁLY: ZRINYI VELENCÉBEN
Szent Márk dicső terén, melyet mélán tapostam,
valaha régesrég egy másik bús magyar,
méltóbb költő mint én, és hős mint senki mostan,
tiport hatalmasan, ki tudta mit akar!
Ki tudta mit akar s nem tudta, hogy a roszban
...