2024-12-23
Próza (10 talált bejegyzések)
Maróti Ildikó: Az időről
Örök időt szeretnék, toppant a kis másodikos, mindig akkor van vége a játéknak, amikor a legjobb, apukám is mondta.
És a röpdolgozathoz is kellene az örök idő, bizonygatta, miután elmesélte, hogy a nagy túlerővel szemben vesztésre álló görög harcosoknak azt m...
Fellinger Károly: NAPSUGÁRKISASSZONY
Hol volt, hol nem volt, megszületett végre Napsugárkisasszony, akit a tündérek küldtek a tarka mezők, mézillatú virágok és jámbor tekintetű állatok védelmére. Édesanyja nagypénteken, majd Szent György napján kukoricaszemmel a tenyerében megmosdatta a Kis−Duna ...
Maróti Ildikó: Az életről
Ez az élet nekem nagyon kész. Halok meg.- ezt mondja a mindig kiegyensúlyozottnak tűnő, jól táplált fiú. Nincs egyedül, osztálytársa, aki télen Ausztriában síelt, nyáron is külföldön fog nyaralni, az élet értelmetlenségét annyit hangoztatta, hogy pszichológust...
Cselényi Béla: A denevéres nap
Volt egyszer egy denevérünk. Négy-öt éves lehettem. Nyár volt. Mentünk fagylaltozni. A bátyám ideadta a denevért, hogy tartsam, amíg ő betér a cukrászdába. Ott álltam A Három Nyuszihoz címzett cukrászda előtt mezítláb, rövidnadrágban, kezemben a denevérrel. Cs...
Maróti Ildikó: A világról
"Berendeztem én már a világom
és kirándulok benne, mint egy bölény..."
Énekelték két évtizede Kispálék, és tényleg berendeztük így-úgy mindannyian, ti is, akik ismerőseim vagytok.
Ha arra a rabati parkra gondolok Marokkóban, ahová már reggel elkezdtek gyüle...
Fellinger Károly: Ilka vára
Aszögtől főszögig nincs olyan ember, aki ne hallott volna a kacsalábon forgó Ilka váráról. Hány és hány kisgyerek settenkedik el még ma is a vár helyére, kincsekről álmodozva, hátha ráakad ott egy aranykardra vagy egy aranyérmére.
Az egyre fogyó erdőből az ár...
Gergely Tamás: HÍD
Vadmalac Komája orvosnál járt, a nagyváros másik végében, speciális eset.
Hazaérkezve kérdi a mentorától:
- Mi egy híd?
- Kapcsolat, válaszolja Vadmalac.
Ám itt nem szakad meg a konverzáció. A Koma mondja:
- Mind ezt papoljátok, de ha nekem nem kell kapcs...
Para Olga: Gyermekkor – Felhők nélkül
Felsejlik előttem, mint lenge fátyolon át, s ez a fátyol leheletfinom és színes, csak csupa eleven piros, lila és rózsaszín. Olyan elevenen lengeti e fátyolt most az emlékezet, mint amilyen elevenen mászkáltunk fel az istálló padlására szappanbuborékokat erege...
Gergely Tamás: EMPÁTIA
A víz – mondja Vadmalac, mint egy kinyilatkoztatást.
Maga is meglepődött, azon, hogy kimondta, azon, hogy megfogalmazódott benne.
Az úgy történt, hogy komája összehordott hetet-havat, s azzal zárta a zavaros szóáradatot, hogy ő egy svájci erdőben szeretett v...
Gergely Tamás: Fifi a lakásunkban
Bizony elég rég, húsz éve lehetett, hogy írtam egy hosszú mesét, meseregényt egy illatcseppecskéről. Råckstában laktunk éppen, ki-kisétáltunk a Mälar partjára, ott pillantottam meg egy tavaszi nap a vörös áfonya készülő termését.
Lélekben is közel álltam hozz...