2024-12-21
Bejegyzések tőle:Jyll
Hornyik Anna: Kérdőn
Kérdőn nézel rám viaszos zöld
szemeddel, átsuhan a gondolat
fejedben: nem vagy elég jó nekem.
Csak nem szeretném haláltusám,
a megelőző jó életünk nélkül,
könyörtelenségben átélni veled.
Kérdőn sírsz eltörött vállamon,
könnyelműen magad hibáztatod,
s...
Sall László: A kitakarított magas Cé
Szerzőnk Stockholmban él. Ez a város Tomas Tranströmer, a Nobel díjak, Strindberg, az ABBA és a szigetek városa. De a szerző városa is. Itt utazik naponta kétszer is az alagútban vagy ahogy itt stockholmiul nevezik a „tunnelbaná”- ban. De szerző akárhány éve i...
Mórotz Krisztina: Jegecske
Előttem imbolyog. Akkor is, most is, mindig. Bukdácsol, kívül az időn, de legalábbis a peremén. Fején sapkának tapló. Bal kezében ezüst rádió, lóbálja, bömbölteti. Kiszökött az intézetből. Nem tudni, kihez beszél.
- Hogy tetszik lenni? Kellemes Húsvétot! – ...
B. Tomos Hajnal: Homo electronicus
A konyha már csak portya-tér,
fémes gombok közt oszlik
a zsúfolt kétszernégy –
pizza legyen előbb
vagy online-menü,
dagasztógép lámpája villan,
akarva-akaratlan
képek sora illan,
mint utcapor arcomon,
napok híre
gyűlik fel valahol,
s mindennek ostor...
Szuhay-Havas Marianna: Ez van
Színfalak, fény, sötét, tarka leplek,
maszkot húzott ránk is a Rendező,
túlbeszélsz, talán csak én figyellek,
ez az egész annyira jellemző:
a közönség ásít és szendereg,
melléjük nézel, észre sem veszed,
ahogy kihunynak majd mind a fények:
mindez előre ...
Keszthelyi György: A VÉGREHAJTÓ
(H. Tibi volt osztálytársamnak, aki viszont...)
A kaputelefon furcsán, élesen lüktető héjahangon vijjogott, ki tudja, mióta.
Percek telhettek el, mire lassan ocsúdó tudatába hatolt a hang, mégsem reagált. Egyszerűen nem akarta elfogadni, hogy valaki éjnek ...
Erdély a második otthonom, ha nem az első… – Interjú Balló Andreával
Az épületben, ahol dolgozom, két Balló Andrea-reprót ragasztottam ki a falra: az egyiken Jézus kínszenved, a másikon egy templom látható, nem tudom megnevezni, melyik. Talán nem is fontos, lehet a kolozsvári Farkas utcai például, lehet más. A lényeg az, ho...
Filip Tamás: Így képzelem
(Beevezés a szépirodalomba)
Ahol a Gangesz megtér az Óceánba,
van egy rakodópart, láttam.
És rajta egy asszony, ki a nagy folyót
tisztára mossa. Elhiszed nekem?
És azt elhiszed, hogy sorsabbak itt a könnyek,
fehérebbek a csöndek,
és feketébbek a zongo...
Eszembe jut Mónika
Álmatlanul forgolódva időutazom. Visszautazom és erősen koncentrálok arra, mikor is kellene bekapcsolódnom az elmúlt életembe. Pattognak a homályos képek, időpontok. Vérző körmökkel kapaszkodom a legapróbb momentumokba, mit kellene tennem, mit kellene ...