2024-12-21
Bejegyzések tőle:Jyll
B. Tomos Hajnal: AMINT A KOPONYÁK
Kihalt a férfiak derekából
hajnali kaszasuhintások
vonagló virtusa,
asszonyok nyakából
a forrásvízre hajló kancsó
sikamlós íve -
lecsurgott már ereinkben
a mohák bársonyán
szűrt csermely
s itt maradtak a kövek,
akárha kimustrált vesék
végtermékei
k...
Gergely Tamás: TÖRTÉNT
Vadmalac a bal első csülkét húzta épp végig a jobbján, amikor komája beköszönt.
”Mi az, reumás vagy?”
Úgy akarta kérdezni tulajdonképpen, hogy ”reumás is vagy?”, de nem szeretett volna külön fájdalmat okozni a barátjának.
Vadmalac legyintett erre.
...
Fellinger Károly: A VADALMAFA
Hol volt, hol nem volt, volt a szépséges Tündér Ilona kertjében egy óriási, égig érő vadalmafa. Számtalan madár rakott fészket az ágai közé. Naponta egy almát termett, de akkorát, mint egy óriási tök, legalább ötven kilósat. Igen ám, de mielőtt beérett volna a...
EDGAR ALLAN POE gondolata:
"Az életet a haláltól elválasztó határ homályos és bizonytalan. Ki a megmondhatója, hol végződik egyik, és hol kezdődik a másik?"
Szuhay-Havas Marianna: Nem mindegy
milyen csendbe milyen zaj szitál
egy tekintet hova ráncigál
meddig jó még ez a testkabát
hogy indulunk mi van odaát
többé alszol-e a vállamon
és kegyelem lesz vagy szánalom
Nagy Patrícia: „De mégis…, mennyibe kerül egy ilyen barátnő?”
kérdezte tegnap késő este egyik ismerősünk volt osztálytársunktól, mikor annak rendkívül dekoratív, csinos kedvese ellibbent a mosdóba.
“Hát nézd, egy ilyen nőt fenntartani nem pénztárcakímélő mutatvány, de megéri." (Kaján vigyor) "Akkor sorolom:
- fitne...
Gergely Tamás: ADDIG NINCS
Tél volt, mínusz-fokok jártak. Vadmalac csak a meleg pokróc alatt meghúzódva, vagyis gondolatban simogatta meg a pázsitot. A “buksi fűtakarót”, ahogy ő magában becézte a friss tavaszt.
Majd elnézett, a távolba, a tiszta kék égbe (keresett volna valamit?), s...
Nyírfalvi Károly: A kertben
Kinn ültünk a kertben, történetekkel szórakoztattuk egymást, megrohant a múlt. A közelmúlt.
Hajnaltájt kivittem a fürdővizet, végigaraszoltam vele a kerten, kiöntöttem, ahová kell, az okait most nem részletezem. Visszafelé megálltam egy tócsánál, eszembe ötlö...
Para Olga verse
A mama, aki hetven, unokája arcát
még megsimogatja és féltve ölel,
már tudja a földit és érzi az égit,
az égbe hívó szóra már -már felel.
A mama, ha hetven, verset olvasni kedvel
a mama, ha hetven, újat még tanul,
de a verspárbajba beszáll kedvvel.
Tu...