2025-01-11
Bejegyzések tőle:Jyll
Paulovics Tamás: VÉGIG, VÉGIG A TISZA-GÁTON
Egy madarat röpítő júliusi
hajnalon indulj el Szentesről
egy könnyű kis kerékpáron és
menj végig a Tisza-gáton
röpülj át a hídon
suhanj át a szivárványon
igyál egy jó pohár bort
a barátodnál Bokroson és
röpülj röpülj a Tisza-gáton
egy könnyű kis kerék...
Gergely Tamás: SZENNY
Furcsa látvány fogadta, amikor Vadmalacékhoz belépett. Mentora lábon, sőt egyre nyújtogatja a nyakát, mint aki felülről húznak, körülbelül.
A koma nem szól, csak közelről megvizsgálja. Megkönnyebbülten nyugtázza, hogy: ”felkötve nincsen”.
Akkor mi a baj?
”A...
Oláh Tamás: Ha megéred…
Hajnal kergeti, sötét dajkálja,
gurul az égen a tűzgolyó.
Miért nem gondolsz
az utolsó lépésekre,
a napra, mikor nevedet
a némaság szalagjára hímezik,
mikor visszamaradt tested már csak
bomló anyag, semmi más,
s kitakart lelked az ítéletre vár.
...
Keszthelyi György: Látlelet
A kórboncnok hiába vagdos,
életben vagyok, nem érzek semmit.
Csak az emlékeket látom,
a lélek hagyományait.
Mi végre annyi rikácsolás,
acsarkodás, önmarcangolás,
hiszen jól ismert a legtöbb kórokozó.
A szív elkövesedésének is okai vannak,
jól kidolgozo...
Szuhay-Havas Marianna: Mi lesz veled Római-part?
Tegnap a Róma-parton sétáltunk, rendszeresen így teszünk annak ellenére, hogy elkeserítően szemetes. Amikor a kerületbe költöztünk, a Duna közelsége (nem az ártérben lakunk), hangulata, a lehetőség, hogy minden nap kisétáljunk a gyerekekkel (akkor még csak...
EUGENIA S. LEE: Pótszereink határok nélkül
Még mindig nem ért ide a monszuneső, forró a levegő, hajnali fél három van, felébredtem. Este kilenckor kidőltem, pedig nem is dolgoztam ma sokat, de a páratartalom lassan az elviselhetetlent súrolja, vacsora alatt egységes, vékony csíkokban folyt rólunk a víz...
„Az igazságból elveszett az „i”.”
Hofi Géza (Budapest, 1936. július 2. – Budapest, 2002. április 10.) Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas humorista, előadóművész, színművész, érdemes és kiváló művész gondolata
Gergely Tamás: TORNÁDÓ
Fújt a szél, nem minden irányból, hanem hol innen, hol onnan, ám néha nem is szél volt, inkább vihar. El is vitt olykor vadmalacokat, egyiket-másikat úgy a falhoz csapta, hogy taknyuk-nyáluk összefolyt.
Vadmalac viszont büszke volt magára, hogy őt egy tornádó...
Paulovics Tamás: EMLÉKEZÉS
Éjfél után, hajnal előtt,
álom és ébrenlét határán
mikor csak a bagoly éber,
emlékképek peregnek előttem.
Egymásra tolulnak, tornyosulnak.
Ízek, illatok, szagok, hangok,
érintések megújulnak.
A hangodra emlékszem,
a forró júliusi délutánra,
a leereszt...