2025-01-11
Bejegyzések tőle:Jyll
Hegyi Péter: Rusztik haza
Ne gondold, ha jönne egy telefon, hogy
Megölelne Párizs, vagy
Közelebb jött a kibaszott Lisszabon,
Wizz-Aireznék máris,
Visszeres lábam elé határt
Csakis a Duna és a Tisza von.
Ne fogadd, ha kapnék egy szigetet az
Azúri Kanáriból, csak
Az úri kedvem hi...
Paulovics Tamás verse
Boldogan ölelnének eggyé minket a kerti padok,
a sétány kövei sóváran várnák lépteinket,
sötét hajadban a platánfalevél aranydiadém,
mert minden érted volt, a tó, a sétány, a fák,
a tó tükrén ringatózó táj és a tágra nyílt vidék.
***
Fotó: Mórotz Kriszti...
Bábel Antónia: Búcsú
Elkészítettem kis csomagom,
Mit szívembe rejtve indulok.
Beletettem hajad fényét,
Kezed lágy selymét és az illatod.
Nevetésed fülembe cseng,
Ahogy a kiskaput beteszem,
Utoljára fordul meg a kulcs
És csapódik a vas a reteszen.
Búcsúzóra állnak ajkaim,
...
Kapui Ágota: Halottak napja előtt
Végtelen ősz szitál a fák között
komor eső gombol ránk álmokat
amíg magunkba nézünk szüntelen
addig nem látunk tisztán másokat
mécsest gyújt szívünkben a szánalom
s a sejtelem most bennünk kalapál
mert emlékük gyakrabban látogat
és mementójuk fújja a ha...
Csák Gyöngyi: Telefonbeszélgetés
Hangodtól
a telefon is átmelegedett,
úgy tartottam kezemben
mint egy búgó,
szelíd galambot.
Megéreztem
árvaságod tüneteit
szerelmem
csillagrendszerét
elmondani hogy tudom;
tömjénként füstölög
az idő éjszakánkban el,
boldog lehetsz:
belőlem ennyi m...
Keszthelyi György: Arculatok háza
Hat óra tíz perc – a lelki szegények
bennem szunnyadnak kereszbe-kasul,
ám boldog egy se lészen,
mert az én országom nem a mennyeké.
Áttekinthetetlen, jutányos tél vagyok,
sehova tartozó gardrób, vasajtók
mögé zárt, oldatlan arculatok háza.
*
Merre...
Gergely Tamás: Várja Malackát
Várta Malackát. Félrehúzta a függönyt a nappaliban, onnan belátta az egész metrómegállót.
Túl korán ült le, hát bámulta a fák sárgáját, hogy ősz van, telik az idő, ott van a a bizonyíték.
A peronon két tizenéves lány várt, az egyik nem fért a bőrébe, táncolt...
Hornyik Anna: Elfelejteném
Zsuzsának az ősz beköszönte mindig nehézséget okozott. Nem is az időjárás nyomott mivolta, hanem a feltóduló emlékek özöne volt elviselhetetlen számára, ami a halottak napjához közeledve, még mélyebb sebeket ejtett rajta. Neki nem az év egyetlen napja volt gyá...