Elkészítettem kis csomagom,
Mit szívembe rejtve indulok.
Beletettem hajad fényét,
Kezed lágy selymét és az illatod.
Nevetésed fülembe cseng,
Ahogy a kiskaput beteszem,
Utoljára fordul meg a kulcs
És csapódik a vas a reteszen.
Búcsúzóra állnak ajkaim,
Mert haza többé már nem jövök,
De csak suttogni tudom e pár szót,
Hogy mindent nagyon köszönök.
Holnap majd újra kisüt a nap,
S arcod simogatva rád ragyog,
Ha körbeölel egy kis szellő,
Tudd, hogy mindkettőben én vagyok.
Ha megbotlasz egy szürke kőben,
Vagy csendbe borul a világ,
Ha puha bőrödre eső hull,
Abban is én vigyázok reád.
Míg az időnk újra egybeforr,
És a végtelenbe pörög le,
Én addig várok rád csendesen
És szeretlek téged örökre.
***
Bábel Antónia alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Bábel Antónia író, költő, óvodapedagógus 1982-ben született. Dabason él férjével és kislányával. Meséket, verseket, novellákat és kisregényeket is ír. Történeteivel nemcsak gyönyörködtetni igyekszik, hanem értékeket is közvetít.
Foglalkoztatja a pszichológia, a gyermeklélek, az élet értelme, a természettel harmóniában való lét.
Fontosnak tartja az elesettek, rászorultak megsegítését, ezért 2013 óta a helyi Karitász tagja.
Fontos számára a környezetvédelem, 2013-ban Télessy István környezetvédelmi díjban részesült a helyi újságban publikált cikkéért és környezetvédelmi tevékenységéért, illetve több irodalmi díjat is elnyert.
A Lopott vétkek című remek és fordulatos novellája 2017 májusban az I. Nemzetközi Mécs László Irodalmi Díj osztott első helyét méltán érdemelte ki.
Legfrissebb hozzászólások