Jézus harminc éves volt, amikor tanítványokat
toborzott maga köré.
Akkortájt alvadt vér pecsétjét viselte
minden alkonyat.
Arcom már rég nyugatra néz,
amerre szinte izzik már a nap.
Betöltöttem a hatvanat,
csak állok egy vidéki peronon,
s árva gyermekként immár egy éve elvándorolt
anyám kézfejét szorítom.
Banális érv, közhely: emberöltő…
hazugságszagú a mindenség vége.
Ezért nem vonz magához a sínpár,
sem az ellenőr feslett felesége,
sem a vekkerként kattogó gyorsvonat.
Szélnek eresztem tanítványaim,
koslathatnak falkában országszerte.
Oda se neki! Ez is egy fordulat!
Vádlott vagyok, süket és néma elítélt,
senki sem mossa kezeit sorsomért,
a görbe szeg számomra ócskavas.
Pedig bűnöm mély, eredendő. Erről senki sem szól.
Tavasz közeleg, majd újra eltesszük
Jézus urunkat láb alól.
2016. január 26.
Legfrissebb hozzászólások