Milyen szépek vagyunk: száraz díszvirágok –
előttünk-mögöttünk
vakut villant a Nap.
A világ már lehúzta a redőnyt,
az idő a számlapon maradt,
bárányfelhővé foszlott a ház.
Mit ért hát a jóslat?
Isten tisztogat. Porlepte vásznait
remegő ujjakkal hasítja szét,
fonja és fűzi légkörét, de
elévül minden szentbeszéd,
mindig másra eszmél időtlen idejében.
Milyen szépek a repedt harangok,
a torony beteges dőlésszöge.
Milyen szép a hangszálak szökdelése,
a szembogár röpte,
szépek a hangtalan torkok,
a fordított irány,
a félbeszakadt dolgok –
az elmaradt nyitány.
2013. március 3.
Legfrissebb hozzászólások