A szabadság nem valami tehetség,
nem valami fuvallat, nem véres zászló,
amit lelkes kamaszok fel s le hordozának.
Nem is csatakiáltás (ó, még csak az kéne!).
Hanem nevelés és fegyelem. Hogy tudd,
mettől, meddig, merre. Hogy érezd, hibás vagy,
sunyi, bátortalan, gyáva, lehetne három veséd,
két májad, négy szíved, de hiába. Hiába,
hiába. Minek az a sok nyűtt szenvedély,
az a sok magyarázkodás, töprengés,
mikor elég bevallani,
hogy nem akarsz változni,
hogy nem akarsz, hogy nem akarsz így,
nem akarsz most, hogy soha nem akarsz eléggé.
Hogy titkos szavakat rejtegetsz,
hogy barátkozol az ellenségekkel,
hogy elcsábulsz, hogy unatkozol,
hogy megijedsz, hogy eltévedsz,
hogy csak ábrándozni szeretsz
Irigyled a fákat?
Hogy szabadok és sudárak?
Mint akik szeszélyből, hűségből,
vagy meggyőződésből őrzik a helyüket?
De minden fa kapaszkodik a földbe.
A gyökereivel odaköti magát a helyére.
Lehet bármilyen magas. Amíg a világ a világ,
előttünk térdepel.
***
51 vagyok, egy 11 éves, csodás kislány mamája. Nagykanizsán születtem, az ELTÉ-n végeztem, hosszú ideig éltem Portugáliában, Olaszországban és Spanyolországban, lovagregényekkel és trubadúrokkal foglalkozom, a Károli Kreatív írás specializációját vezetem. Szerelemből tanítok.
De az írás fontosabb. Versekkel kezdtem, regényeim, novellásköteteim a Magvetőnél és a Jelenkornál jelentek meg. Esőváros (2004), Aranyhímzés (2005), Magyar dekameron (2007), Fordított idő (2015), Elsodort idő (2017), Összetört idő (2019).”
Kapcsolódó oldalak:
Újnautilus Irodalmi és Társadalmi Portál
Legfrissebb hozzászólások