Sokan őrült módon, szinte megszállottan keresik a boldogságot, akár az elveszettnek hitt szemüveget. Tűvé tesznek érte mindent. Felállnak a szék tetejére, benéznek az ágy alá, kihúzkodják az összes fiókot, csak a tükörbe felejtenek el belenézni. Pedig az a bizonyos szemüveg ott van a fejükön, és senki sem vonható felelősségre érte, hogy eldugta, elzárta, megsemmisítette. A boldogság nem másban, máshol keresendő, hanem elsősorban önmagunkban. Nem kívülről jön, hanem bennünk válik valóvá azáltal, hogy egyetértésben tudunk élni saját magunkkal, szerethetővé válunk, képesek leszünk átadni és be is fogadni a szeretetet. Fontos, hogy birtokában legyünk az önismeretnek, felismerjük az értékeinket, s hogy tehetségünk, kedvünk szerint dolgozhassunk, alkothassunk, szabad akaratunk szerint cselekedhessünk. Kellenek a célok, álmok, s hozzá egy nagy adag bátorság, hogy ne féljünk a változásoktól, s át merjük ugrani a komfortzónánk falait. A boldogság mértékegysége a pillanat, ezek száma végtelen, csak sokszor elfelejtjük megélni őket, mert hagyjuk, hogy expresszvonatként robogjon át rajtunk az élet. Mindig van valami sürgősebb, fontosabb, mint az adott lehetőség és pillanat, s csak utólag döbbenünk rá, hogy mi mindent elmulasztottunk, s hogy mennyi értékes időt elvesztegettünk. Mindenkinek más a boldogságfája, egyiknek savanykásabb, másiknak édesebb a gyümölcse, a lényeg, hogy legalább két szomszédos fa ágai összeérjenek, és békében, szeretetben éljenek önmagukkal, egymással a természet rendje szerint.
Kerecsényi Éva költő, író, szerkesztő
Fotó: Bognár Imre
Kerecsényi Éva vagyok, olasztanár, asztrológus. 1964-ben születtem Körmenden. Mindig is imádtam olvasni, ízlelgetni a sorokat, együtt szárnyalni, sírni, nevetni az alkotókkal, eljutni általuk ismeretlen, jobbnál jobb helyekre. Az irodalom által új világok nyíltak meg számomra, és remélem, hogy verseimmel én is elrepíthetem az olvasót az érzelmek titokzatos birodalmába. Elsősorban versekben „utazom”, az érzéseimet, élményeimet, a mindennapi történéseket próbálom rímekbe szedni, kifejezetten szívesen kalandozok a természet világában, nagy hatással vannak rám a természetfotók, festmények is. Nagy örömmel olvasom mások verseit, legyen szó akár a klasszikusokról, akár a kortárs költészet nagyjairól.
Írásaim több internetes oldalon is megjelennek, tagja vagyok a Győri Író Alkotók Klubjának, és nagy boldogság, hogy az Art’húr Irodalmi Kávéház egyik szerkesztőjeként ott ülhetek a képzeletbeli kerekasztalnál. Legutóbbi kötetem 2017-ben Lélekfutam címmel jelent meg, verseim több antológiában is helyet kaptak.
Legfrissebb hozzászólások