„Mert mint … a kert kisarjasztja…”
(Ézs. 61:11)
mikor a fákat kivágják
a fa énekelni kezd
nem jajong nem sír
rajzol egy virágot neked
ő tudja, amit te nem
tavasszal újra hajt
neked hiányzik
ha kivágod
ő újraterem
azt mondta a vak
mikor szemét illette az Úr
látom az embereket
mint járkáló fákat
az újjászületésről adott
hírt nekünk a hasonlattal
ahogy a törzsből az új ágak kinőnek
úgy növünk a gyökérből mi is
már nem a földnek – égnek
Istennek, az egeken túl
2017-11-18
Nászta Katalin, színművész, költő, író – Kolozsváron született 1950-ben.
Marosvásárhelyen végezte a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolát. Sepsiszentgyörgyön játszott 1989-ig, amikor áttelepültek családjával Zalaegerszegre. Itt két évig a Hevesi Sándor Színház művésznője volt, majd szabadúszó lett. Később felhagyott eredeti foglalkozásával. Két fia van, férjével már nyugdíjasként Lakhegyen élnek.
Az írás gyermekkorától kíséri, első versei közlését a Korunk szerkesztőjének, Kántor Lajosnak köszönheti. Színészekkel készített interjúkötete kiadás előtt áll.
Két könyve jelent meg, a Vajúdás, 2015-ben az Omniscriptum kiadónál, és a Te tudsz engem, Uram az Underground kiadónál. A MEK-en idén 2017-ben jelent meg a Cseke Gábor szerkesztette Ének az élőknek című legújabb verseskötete.
Állandó szerzője a káfé-főnix, Lenolaj, Litera-Túra, Hetedhéthatár, A Hetedik internetes irodalmi portáloknak. A közelmúltban az Art’húr GONDOLA rovatszerkesztője feladatát is ellátja.
Műveiben a világ, az ember, az élet, a teremtés értelme foglalkoztatja.
Nászta Katalin alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Nászta Katalin alkotásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán
Legfrissebb hozzászólások