Látom, valami új szokás jött be divatba: a riói olimpia alkalmával mindenki odaválasztja a saját trikolórját. Gondolkozom, mit is tehetnék ki én, s eszembe jut, hogy Mariannának ígértem szöveget a svéd zászlóval kapcsolatosan.
Hol is kezdjem… interjúsorozatot készítettem a könyvtáram számára, az alanyok egy nagy része bevándorló író, művész volt, időnként feltettem nekik a kérdést, hogy milyen nyelven álmodnak…
Nem részletezem most, a nagy döbbenet számomra az volt, amikor az egyik vezető publicista azt válaszolta, hogy ő mindenben svéd, ám amikor Svédország Lengyelország ellen játszik, akkor ő a lengyeleknek drukkol…
Aztán egy szövegemben, ami a marosvásárhelyi Látóban jelent meg, megírtam, hogy én biza a svédeknek drukkolok, még akkor is, ha Magyarország az ellenfél. Azzal indokoltam meg, hogy Svédország a választott hazám, én a svéd játékosokat ismerem név szerint, én itt vagyok otthon.
Jött aztán reakció: Bajna György írásban támadott ki, barátilag, hogy tévesen gondolkozom. S most gondolkozom: a svéd színek érvényesek számomra? Vagy a román trikolór, hiszen román állampolgárnak születtem… Talán a magyar, mert lelkileg mindig is oda tartoztam… Eszembe jut minden, például ha egy csángótól azt kérdik, hogy magyar vagy román, azt válaszolja, hogy ő katolikus. Töprengek: lehet? Tehetem tehát az Ängby sportklub színeit – mert a fiam ott pingpongozik?
2024-11-25
Legfrissebb hozzászólások