Hét évig bolygott Jókán a huszár,
görbe utcákon, szép lányok után.
Ördögfiókák irigy szemekkel
megátkozták őt a szerelemmel.
Tüzesemberek nyomába jártak,
elásott kincsek lángot okádtak.
Vén platán alatt, jó Bercsényiként,
nem adta ő fel könnyen a reményt.
Miként a szellő görbe utcákon,
bolyong a huszár éjtnap lóháton.
Elsüllyedt várból kísért a csönd,
garabonciásként visszaköszön.
Ördöglyukakból csábít az ének,
szárnya nő ott a bölcsek kövének.
Mocsarak hívják pacsirtadallal,
mocsarak védik károgó jajjal.
*
Hét évig lova bolyong utána,
szellőként követi komor árnya.
***
Kapcsolódó alkotás:
Legfrissebb hozzászólások