Anya
mos, mos, mos.
Hadd tudja a ház éjjel tizenegykor is,
milyen egy anya élete.
Anya mos, mos, mos.
Mossa a XVII. Gyalogezred összes takaróját,
a Járványkórház minden lepedőjét,
a hidegháború összes szutykát,
szennyesét.
Mos, mos, mos.
Nem mosógéppel persze.
Egy kislány tornaruhájáért nem kell bekapcsolni
egy egész mosógépet. Jobb ez így.
Százszor kiöblíteni. Aztán újrakezdeni.
Mindenki ébren. Mindenki hallja,
milyen egy anya élete.
Akinek elkapdossa életét
a hálátlan gyermeke.
Anya
mos, mos, mos.
Nem elég százszor.
Nem elég ezerszer.
Anya mos.
Szennyes leplét
a futó hab
elkapdossa.
Hallgatom Pulában a tengert.
Mos, mos, mos. Mindenki ébren.
Csattognak a hideg cápafogak,
reszketnek a kis halak, megbújnának,
mert szégyenlik magukat. Tizenegy óra,
igen. Ébren. A szívemet a futó hab
elkapdossa. És még mindig nem értem,
mi az a szörnyű, felfoghatatlan,
iszonyú dolog, amit elkövettem.
***
54 vagyok, egy 13 éves, csodás kislány mamája. Nagykanizsán születtem, az ELTÉ-n végeztem, hosszú ideig éltem Portugáliában, Olaszországban és Spanyolországban, lovagregényekkel és trubadúrokkal foglalkozom, a Károli Kreatív írás specializációját vezetem. Szerelemből tanítok.
De az írás fontosabb. Versekkel kezdtem, regényeim, novellásköteteim a Magvetőnél és a Jelenkornál jelentek meg. Esőváros (2004), Aranyhímzés (2005), Magyar dekameron (2007), Fordított idő (2015), Elsodort idő (2017), Összetört idő (2019).”
Kapcsolódó oldalak:
Újnautilus Irodalmi és Társadalmi Portál
Legfrissebb hozzászólások