A videó a leírás alapján valamikor a 20-as években készült, Helsinki környékén töri a jeget a hajó, az emberek, köztük csomó gyerek pedig pár méterre a hajótól rohangál a jégen. Ezért ma szerintem minden szülőt felelősségre vonnának a gyerek veszélyeztetése miatt, a hajóskapitányt, hogy miért nem állt meg, a partiőrséget vagy akárkit, hogy miért engedték oda az embereket, stb., stb.
Pedig a fagyos víz meg az emberi test viszonya nem változott az elmúlt 100 évben, szóval pontosan annyira fel tudták mérni akkor is a veszélyt, mégis az volt a normális, hogyha jön a jégtörő, akkor kimegyünk a befagyott tengerre, mert az vicces. De van még erre millió példa, egyik kedvencem, hogy a 80-as években a rally versenyen a nézők bent álltak az úton és csak az utolsó pillanatban ugrottak el az autók elől (amik egyébként annyira brutálisan erősek voltak, hogy később az egész kategóriát megszüntették). De például sisakot sem hordtunk bringázáshoz, gyerekülés sem volt a kocsiban, meg a játszótereken is lehetett volna gumiborítás, de helyette mi volt? Salak!
Erről pedig eszembe jut, hogy én 7 évesen (’86-ban) Nyíregyházán a nagy zöld 14 emeletes házban laktam, ami a négysávos főút mellett van. Egyedül jártam iskolába, és minden délután egyedül mentem le a játszótérre, ahol a többi gyerek is egyedül volt. A lányom most 6 éves, és egyáltalán semennyire sem érzem reálisnak, hogy jövőre már egyedül mászkáljon a városban. Budapest és Nyíregyháza nyilván nem ugyanaz, és eddig inkább onnan közelítettem a kérdést, hogy vajon tényleg ennyit romlott a közbiztonság az elmúlt 30 évben, de most már egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy ez az oka. Vannak persze ma is egyedül 8 éves gyerekek az utcán, de messze nem ez a norma.
Nincs a végén semmi mondás, csak nagyon meglepett ez a felismerés, hogy a saját, meg a gyerekem gyerekkora között milyen óriási különbségek vannak, meg hogy nem találom azt a pillanatot, amikor ez ennyire megváltozott.
Legfrissebb hozzászólások