“A becsület az erkölcsi szembenézés képessége.
Erkölcsi szilárdság, jellembeli tartás, ragaszkodás a helyes tettekhez, alapelvekhez. A helyes és helytelen megítélésében mutatott kifinomult érzék. Egy személy hírneve, átvitt értelemben a legfőbb érték” … mondja a Magyar Értelmező Szótár.
Gyermekkoromban gyakran hallottam erről. Hallottam róla, és láttam a körülöttem élő felnőttek életén.
Valóságosan.
Generációm többsége ezen elvek mentén nőtt fel. Akkoriban tartalma, értelme, értéke volt a becsület kifejezésnek.
Rangja volt.
Értettük, mit jelent, és életünk minden pontján törekedtünk erre. Szüleink becsülettel dolgoztak a munkahelyükön is és otthon is. Bármit mondtak, bármit kértek, bármire tanítottak, komolyan vettük, mert – jó esetben – olyanok szerettünk volna lenni, mint Ők.
Szorgalmas, szavatartó, becsületes Emberek.
Ma ugyanezt szeretnénk átörökíteni gyermekeinknek.
Korunkban semmitmondónak tűnnek a Könyvek Könyvéhez mérhető alapértékeink. Nehéz ebben a világban eligazodni, főként nehéz becsületesnek maradni.
Taposómalom – mondhatjuk.
Fura, néha érthetetlen, értelmezhetetlen kihívások érnek bennünket. Itt, aki becsületes, könnyen nevetségessé válhat. Aki nem sodródik a tömeggel, magányos marad.
Ma értékrendünk könnyedén változik, erkölcsi normarendszerünk igazítható, bárhogy átszabható, kedvünk szerint. Ha ezt adjuk örökségként, ha így nőnek fel gyermekeink, elvtelenekké, versengőkké, könnyen másokat figyelmen kívül hagyó emberekké válhatnak.
Bármit mondhatunk szavainkkal, a példaadás hoz valóságos változást!
Az változást hoz.
Csodálatos kaland kitartani!!!
Aki kitart, nem marad soká egyedül, akadnak követői, mert látják az életét! Látják, hogy tiszta a tekintete, tiszta a beszéde, hogy nyugodtan pihen minden éjszaka és azt is észre veszik, hogy képes örülni a következő napnak!
Zrínyi Ilona 1692-ben írja fiának:
„… Nincs a világon szebb és dicsőbb dolog, mint a becsületes név és a jó hír. A földi javak elveszhetnek, de aki becsületét vesztette, mindenét elvesztette.
Becsüld az embereket!
Aki másokat megbecsül, magamagát becsüli …”
… és ez nem kevés!
***
Hajnal Éva Komlón született, édesapja tragikus halála után (1967) ír. Állandó szerzőnk a kortárs költészet jelentős alakja, rendszeresen publikál különböző irodalmi lapokban.
Hajnal Éva Pécsett él, három felnőtt gyermek boldog és büszke édesanyja. 1983 óta a pécsi Apáczai Nevelési Központ 1. Számú Általános Iskolájában tanít alsó tagozatban: magyar nyelvet, magyar irodalmat, ének-zenét, valamint rajz tantárgyakat.
Hajnal Éva irodalmi munkássága mellett kiemelkedő pedagógiai tevékenysége is. Az Art’húr irodalmi díjas és Nap-díjas tanítónő, mentor többek között irodalmi színpadot vezet, hét éve működtet egy városi tehetséggondozó csoportot PONT TE néven, szintén évek óta, nyaranta, hogy segíthessen a kevésbé tehetős szülőknek, ingyenes bibliai tábort vezet.
Kapcsolódó oldalak:
Hajnal Éva alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Litera-Túra Művészeti Folyóirat
Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Magazin Facebok oldala
Legfrissebb hozzászólások