Úgy hiszek el mindent,
ahogy láthatatlan:
csorog rólam a víz,
benne úszik egy tulipántos láda.
Úgy várom Istent, ahogy képtelenség,
mert vajon hol lehetne kora délután?
De mégsem kizárt – talán ott
álldogál egy szántóföld közepén.
Olyan, mint egy szomorú vőlegény.
Ott jövök el a Malomárok mellett,
mögöttem hat szürke emelet.
Mellettük cifra, festett sörtartályok.
Ez ma bennem a valószínűség
másik számítása: a kis- és nagyvilág
kábító reklámkép, kiszámíthatatlan
sodrások tere.
Úgy tűnik, fordítva indul
újabban minden – mire kiköt valahol
már nincsen agya, karja, szíve, lába.
Hánykolódó csónak.
Nem férfi.
Nem nő.
Holtteste a szónak.
Szétmarcangolt izom
az evező.
***
Keszthelyi György költő, író, grafikus, festőművész
“Kolozsváron jöttem a világra 1955. augusztus 20-án, másodmagammal. Elsőszülött vagyok negyvenöt perc előnnyel, ezért szabályszerűen talán elsőhalott is leszek. Gyermekkoromban csodálattal bámultam a Házsongárd hős-részlegét; ma már annyi a névtelen (élő)halott hős, hogy nem csodálok semmit. Harmincöt évet éltem az első bolondokházában, most számolom, megérek-e ugyanannyit a másodikban. Írtam, írok, versekben élek, furcsa módon első kötetem mégis kisregény. Rendszeresen és feltúrázott motorral dolgozom, mert úgy érzem, késve indultam el ezen a vándorúton. Van, aki pesszimistának tart, tudj’ Isten, mi vagyok. Dominus vobiscum.”
Kötetei:
Keszthelyi György: Bárány kalasnyikovval (Magyar Elektronikus Könyvtár, 2010)
Keszthelyi György: Csendéletmezsgyén – Versek 2010-2013 (Magyar Elektronikus Könyvtár, szerkesztő Cseke Gábor; illusztrátor Keszthelyi György, 2013)
Keszthelyi György: Lélekzárka (2014, Bookart)
Keszthelyi György: Lódenes embermadár (2015, Kriterion Könyvkiadó)
Keszthelyi György Beszámoló a látszatokról (2018, Várad, a Communitas Alapítvány támogatásával)
Keszthelyi György alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Keszthelyi György alkotásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán
Legfrissebb hozzászólások