csak úgy otthon vagyok. nem tudom elmagyarázni.
versek tolulnak a számra. nem kell kiabálni.
félreértve is értenek.
betérek. elfogadnak.
és szeretném szétkiabálni, amit nem merek.
nem lehet. még akkor sem ha igen.
félek. talán már vadak lettek a szelídek.
elmondanám, hogy kicsim, érted ébredek.
magyarul dadoghatok. érzem, féltenek.
olyan jó errefelé. ismerős a táj is.
még ha nem láttalak. istenemre. máig.
mert ma megnyílt az ég, és kisütött valami
a boltozaton túl. piros lett, meg sárga,
ami addig kéken, hidegen ragyogott.
itt értik ezt is. a tündöklést.
hogy halott.
meg fáj is.
és fáj az elhagyott s a megtalált.
mindenki ismeri.
örökkévalóság? olyan hosszú kimondani.
és engedi hogy öleld, öleld hosszan. te.
otthoni. szolga is.
király is.
***
Nászta Katalin alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Nászta Katalin alkotásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán
Legfrissebb hozzászólások