A könyvtárból jövet hallom, hogy szirénáznak. Nem is akárhogyan, hanem mint nagy bajban. Nem szokásom, de visszanézek, sőt megállok. Figyelem a kék fényt, mert az is van, megállapítom, hogy tűzoltók. Azért is tűzoltók, mert egymás után két kocsi sivít, sőt dudál, a kétsávos úton a busz átkel a vörösön, hogy szabad járást biztosítson a vízzel telt vörös tartálytankoknak.
Aztán keresztülszelik a széles és forgalmas Sveavägent (Svea, Svea Moder, Svédország Anyja, a svéd főváros fő sugárútja), hajtanak fel az Odengatánon, vagyis az Odinról elnevezett utcán, rettenetes a szirénázásuk. Én nem dugom be a fülem, de csodálkozom, hogy az ablaküvegek nem repednek. Alig pár másodperces távolságban egy kicsi sárga autó húz el utánuk, rácsodálkozom, hogy “Akutambulans” a neve, “gyors mentő”, ilyet még nem is láttam.
“Életveszély”, súgja valami a sárga kocsit látva a fülembe, a tudatomba. S a mentőket is jobban megértem, ezek a tűzoltók esetleg a halálukba sietnek!
Mire a metrómegállóhoz felérek a kis dombocskán, a két vörös meg a kis sárga autó eltűnve, a kék fény is hova párolgott el, mintha mese lett volna mindaz, amit láttam. Megértem viszont, mi történt, amikor egy gyorsan hajtó rendőkocsit látok: a Wasa kyrka, a Wasa templom háta mögött húz el a Västmannagatanba, valószínűleg az Odengatanról balra térve a tűzoltók is oda igyekeztek.
Előző részek:
Gergely Tamás: Odengatan/A FLEGMA
Gergely Tamás: Odengatan KOLDUSOK
Gergely Tamás: Odengatan MUTASSAM?
Gergely Tamás: Odengatan – KINEK NÉZEK KI?
Legfrissebb hozzászólások