Szépen, lassan összeaszalódott, úgy, hogy nem is vette észre. Arcán a keserűség és kilátástalanság ráncai kezdtek kirajzolódni. Szeme ugyan még csillogott, mert lelke mélyén még gyermek volt, de a teste megmakacsolta magát, és mindinkább az életének – semhogy a lelkének – tükörképévé vált.
Már nem tudta elrejteni, hogy mekkora bántások érték, már nem tudta eltussolni szégyeneit és kudarcait, minden egyes vonás az arcán mesét mesélt róla. Háta meggörnyedt a sok tehertől, léptei lelassultak, mozdulatai bizonytalanokká váltak. Pedig csak pár év telt el fiatalsága óta. Olyan hirtelen köszöntött be hozzá az öregedés. Ennek ellenére nem esett pánikba, sőt, szórakoztatónak tartotta olykor, amikor megtréfálta a saját teste.
Ami azonban aggasztotta, hogy egyre gyakrabban kalandozott el, egyre kevésbé járt a földön ő, a sziklaszilárd realista. Mert, amíg fiatal volt, azt mondogatták neki, hogy előtte az élet, sokra fogja vinni, s ő hallgatott erre a szóra, s nem tette meg azokat az egyszerű, jóléthez vezető lépéseket, ezért ugyanoda került, ahonnan elindult: a semmiből a semmibe…
Miközben járta útját, eleinte csak magának, de utána már másoknak is azt mondogatta: „egy kis emberi érintésre vágyom”, de ezt a kérését senki nem vette komolyan, amolyan hóbortos mondatának tulajdonították ennek a rideg világnak még ridegebb lakói, ezért hangja egyre halkabbá, rekedtessé vált, s a végén már csak mormolta magában a kívánságát. Pedig mekkorát tudna lendíteni egy vállsimogatás rajta ebben a szóra, beszédre és nem csendes, együtt érző érintésre vágyó világban!
Igen, tudja, nem kisgyerek, de ki mondja azt, hogy kamaszkortól már nem kell az embernek az érintés? Hogy kamaszkortól már nem kell az odabújás, a hízelgés, az egymás kezének tartása, simogatása?
Eszébe jutottak a régi szép idők, amikor nem volt szégyen odaülni ahhoz, aki melegséget áraszt, nem volt botrányos az, ha a felnőtt gyermek módjára követeli a cirógatást…
Gondolataiba temetkezve a tükör elé állt. Megijedt: egy-egy vékony, de dacos, sértődékeny ránc jelent meg szájának mindkét szélén. Elővett egy lepedőt és letakarta vele a tükröt.
***
Legfrissebb hozzászólások