Gergely Tamás: BELŐLE EGY RÉSZ

A gangon ültek, várták a meleget. Vadmalac végig nyugatra sandított, ő ült ugyanis az Északi sark felé – a tavasz általában az óceán felől érkezett.
Akkor komája mondott valamit, amiről azt állította, hogy mesterét idézi vele. Vadmalac előbb alig hallotta, barátja mit mond, aztán meg nem értette, hogy jön az ide, végül: nem ismerte fel önmagát azokban a szavakban. Nehéz volt elfogadnia, hogy ő valaha is mondott ilyet.
”Hogy én?…” szaladt ki a száján.
”Hogy mondtam ilyet?” – Az is fájt neki, illetve az gondolkoztatta el a legjobban, hogy nem emlékszik. “Egy rész belőlem odavan” – gondolta. Komájának meg azt ajánlotta, húzzák meg azt a feles szilvát, jobb lesz. Még az emlékezetnek is.