Megbotránkoztattam az egyik kedves barátomat tegnap, mikor azt állítottam (kicsit tréfásan fogalmazva), hogy a személyiségzavarok „menő dolgok”. Pedig – mindenféle értékítélet nélkül – így gondolom. A ma még deviánsnak számító jelenségek előbb-utóbb normának fognak számítani.
– Pszichopaták nemcsak börtöntöltelékek között akadnak, és többségük (bár ezt sugallják az amerikai filmek) nem a halálsoron várja az utolsó óráját. Hanem egyre többen kerülnek vezető pozícióba.
– Hogy ez egy történelmileg érzékelhető tendencia, a Biblia is megerősíti. Ott például nincsenek bűnbánatra képtelen, valódi gonosz emberek, csak bűnösök (Káin, Júdás), vagy bűnös idegbetegek (Saul.) A bibliai emberkép alapján értelmezhetetlen egy pszichopata. Jézus még a családon belüli bántalmazást is abszurdnak tartja. („Közületek melyik apa ad a fiának követ, amikor az kenyeret kér?” Lk. 11. – Én láttam ilyet.)
– A személyiségzavarok nemcsak úgy terjedhetnek el egy társadalomban, hogy minden 3 és 5 év közötti gyereket traumatizálnak, megtörnek vagy megerőszakolnak. Valahogy az általános gondolkodás mutat ilyen irányba. Tanárként tapasztalom, hogy milyen sokan tekintik saját maguk meghosszabbításaként a másikat. Hogy milyen sokan gondolnak úgy a sikerre, a műveltségre, a gazdagságra, sőt az egészségre, amiből ha sokan „részesednek”, nekik nem marad. Ennek ellenére nagyon sokan félnek egyedül maradni a véleményükkel – vagy akár egy könyvvel. Ilyenkor fájdalmas ürességet éreznek. Ez még nem személyiségzavar, de már bizonyos elemeiben emlékeztet rá.
– Ez a nárcisztikus fordulat, a gondolkodás egyre inkább mágikussá válása talán biológiai okokkal is összefügg: egyre korábban kezdődik a pubertás. 11-13 éves gyerekek nem csendesen szemlélődnek, nem robotűrhajót vagy világregényt terveznek – ez a fázis náluk kimarad. Ha egy kisbaba nem jár négykézláb, nem fog tudni szépen rajzolni. Ha gyerekkorban nem tervezgetünk magányosan robotrepülőket, világnyelvet, új dimenziót, akármit, akkor még egy unalmas szemináriumi dolgozatot is nehezebben üt össze Csokonai Vitéz Mihályról.
Bár nem tudunk mindent a szerzett tulajdonságok átörökítéséről, nagyon érdekes változások tanúi vagyunk.
*
Legfrissebb hozzászólások