[pillanat- és önarckép]
Nem ragacsos
képek árverése,
hanem a végtelen
türelem pulzusa.
Nem mézes, illatos
domb-völgyek himnusza,
hanem a lángoló
ellentétek földje.
Így jött világra,
hát ilyen maradjon!
Örökké sebesült
körözött szökevény
ismét átkötözi
vérző végtagjait,
beleszeret a fájdalomba,
ránevet, szembeköpi.
Nem dicsér, babusgat –
sosem volt itt bölcső,
gyermekágy, kockavár –
csak fogyó tartalék,
rozsdás alkatrészek,
fekete vidék,
fekete fék.
Fekete fékpofák,
marhavagon-deszka,
szögesdrót-függöny –
arcodon mosoly,
szemedben máglya.
Bal vállamon alszol,
vergődsz, haldokolsz
ott, ahol a sárkány
rabolni, harapni képes.
Legfrissebb hozzászólások