Pityesznek a tegnap este margójára
elmentél
de itt maradtál
megittad
de szomjas maradtál
megetted
de éhes maradtál
sírtál
de nevetni kellett
féltél
de harcolni kellett
szerettél
és igazat szóltál
ember vagy
az is maradjál
*
Mire is gondolt a költő?
Pityesz egy kedves, nagyszerű, néha kicsit szabadszájú srác, 40 körül jár. Nem tartozott a szűk baráti körünkhöz, de ha megkértük bármire, készségesen segített. Átugrottunk hozzá, hogy elhozzuk, amit legutóbb készített nekünk. Rég láttuk…. Pár mondat után kiderült, időközben volt egy idegösszeomlása. Szétesett a világa, darabjaira hullt minden. Mindig jó barát, igazi Ember volt. A barátok egymásnak adták a kilincset, és Ő sose csukta be az ajtót. Mindig csak kérdezett, de őt valahogy elfeledték kérdezni… „Hogy vagy?”
És most tanul. EMBER maradni és jó barát maradni és újraépíteni saját magát, saját világát és azt IS megőrizni, megóvni. Már újra nevet, de néha becsukja az ajtót.
Figyeljünk!
Legfrissebb hozzászólások