Nyírfalvi Károly: A kertben

Kinn ültünk a kertben, történetekkel szórakoztattuk egymást, megrohant a múlt. A közelmúlt.
Hajnaltájt kivittem a fürdővizet, végigaraszoltam vele a kerten, kiöntöttem, ahová kell, az okait most nem részletezem. Visszafelé megálltam egy tócsánál, eszembe ötlött egy lehetséges verssor:
Arcok néznek rám a víz alól. Talán nem pontosan ez, de lényege így szólhatott.
Egy óra múlva a villamoson a következőt olvastam egy Robert Bly költeményben: Arcokat látok rám nézni a sekély vizekből.
Ennyi a történet, vagy nincs.
Kortyoltam a teámból. Hallgattam hosszan. Kinn ültünk a kertben.