2025-01-09
vers 10
Nászta Katalin: Még a madarak ébredése előtt
A legjobb, ha az író, vagy költő elvonul, és nem mutatkozik.
Mert az ember olyan, hogy ha lát, már nem gondolkozik.
Megelégíti a látvány.
Bedugul tőle az agy.
Újabb és újabb látványok után hajt, mint aki soha nem olthat szomjat.
Régen, mikor még rendben m...
Mészáros László: A közelségen innen
Igen, ahogy az isten utolszor elsírja magát.
Azt hiszem, ahhoz hasonló lesz az erdők csendje,
és a rózsatövekre feszített madarak lélegzete.
Akkorra a puha vállaidra roskadó távolság oly eleven-éles,
akár egy gyönyörűséges archeg tündöklése a hajfürtök ala...
Szirtes András: képvers a kedvesnek
borítsd rám
szerelmünk fényét
befontam vágtánk
friss mezőkön
vétlen tükör
szétesően barnult
mosolyába
morzsolva
ölelésünk
emlékeit
te tetted e képet
ágyamba
agyamba
így hívva elő
örökre
érintéseink
***
Szirtes András alkotásai a Lenolaj.hu...
Márkus László: szendergő
némán hallgatom
a táj fohászát
esőért esedez
az éj
belépőként
holdat varázsol
csillagokat csepegtet
égi színpadára
a nap
tüzes lehelete
beköltözött szobámba
messze űzte álmom
csatakos vánkosomon
szendereg a csend
2017.08.05.
Márkus László al...
Nászta Katalin játékos haikufüzére
bosszú
mindjárt elalszom
de nem rólad álmodok
ha nem szólsz hozzám
*
írni tanulok
de minek? te nagy tulok
haikud sánta
*
messze földrészről
csak így biceg rímtelen
haikumsága
*
csak azért írni
hogy legyen hét szótagod
mondatot nyesni
*
és lesn...
B. Tomos Hajnal: SZINKÓPÁBAN
Fekszem a nedves homokon,
mint mélyből kivetett
göcsörtös ág
és hagyom, hogy zajüledékeimet
elfedje a kiszáradás,
a semmibe-oldódás,
a levegőtobzódás,
a fölös siklású idő,
visszhangok haldoklása
és az értelmét vesztett hagyaték,
miközben tágra nyílt ...
Keszthelyi György: Lappang ha nincs
Még annyi sem, mintha már lenne,
mégis több, mintha megjátszaná,
mert ami nincs, az valahol lappang,
elméletrendszere talán testet ölt.
Válasz nem lehet, a kérdés hiányzik,
képzeletében búsong a mozzanat,
aligha él, naponta hagyakozott,
de levél nincs r...
Paulovics Tamás: „Kő hull apadó kútba”
Hullanak a kövek, a kút kiapad.
Az úri kisasszony, Szendy Ilka
könnyű keze kérgesedik, ujjai
végén serked a vér, körme a
gyöngyházfényű már repedezik.
Még szedi kötényébe a köveket,
hajlong karcsú teste, kapkodja egyre,
kicsiket, nagyokat, aprókat, éles...
Megjelent Oláh Tamás: FÉNYRAJOK című verseskötete
Örömmel értesítjük olvasóinakat, hogy megjelent állandó szerzőnk, OLÁH TAMÁS költő legújabb, FÉNYRAJZOK című kötete a Könyvműhely gondozásában.
Oláh Tamás így ír most megjelent könyvéről:
"Verset írni nem lehet teljes odaadás, elhivatottság, és persze ne...
Oláh Tamás: Sós ízzel a számban
Az ázó sugarakat
szeltem szabadon,
szembe úszva
a látóhatáron
ringó, erejét vesztett Nappal.
Az arany-pajzs
meztelen arca olyan volt,
mint egy színházi kellék
egy klasszicista darabban.
Mögöttem a mészkőhegy
férfias válla, ahogy a sötétlő
kékséget t...