2025-01-06
vers 10
Csák Gyöngyi: Aki a rózsát
Becsülöm aki a rózsát
gyöngéden érinti meg
s álmára kíváncsian
óvatosan hajtja szét
az alvó szirmokat
naphosszat áll, hogy megértse
a virág túlkomplikált szerelmét,
méhzümmögés-nászindulóra
rovarszárnyakon
miként érkeznek meg-
termékenyítő porok
bec...
A. Túri Zsuzsa: Lemondás
A vén Hold ma is csak egy sárga köménymag,
emlékköves úton hosszan elkísér,
felveszem az estét csillogó páncélnak,
mindig akad álom, mely újat ígér.
Ablakodból a fény kifolyik a földre,
elmosódott szélű, amorf pocsolya,
rácsuktad az ajtót a ringató csönd...
Albert Zsolt: Apám szerel
apám mindig a nagy fotelben ült
s végtelen szemében óceán feszült,
én úton feléje botló lábakon
ő mély hangjával vitorlákat bont
ahogy csorgott szeméből az idő
s ajkán remegve bírt ígérni ő,
az ezentúlt, s a minden változót,
de fáradt kezében mindig más...
Kocsis Erika: Igéző
Hajnali álmom
feszül a házon
lépked a szobán
szalad a tájon.
Vágtat a bokor
át a hegyeken
ugráló kötél
inda-fejeken.
Napnak sugarán
csusszan a reggel
sárga csóváján
tótágast rappel.
Forró a lába
forró a szája
leég a háta
álomnak szárnya.
Gyere ...
Bánki Éva: HA MEGESZNEK AZ ÁLLATOK
talán a combommal kezdik majd,
aztán a vállam jön, a vesém, az oldalam,
a többi persze szemét
haleledel,
(de kidobni mégsem)
és ott a fej, ki is lehet tömni,
nőstény, 53 éves,
és a szív –
ki mondaná meg belőle,
hogy hányszor láttam a tengert
én sem t...
Maróti Ildikó írása
Afrikában a földön ülve idős fekete férfi árulta ezt a zöldesszürke palakőből készült, három részből álló kis kegytárgyat.
Az etiópok keresztények.
Etióp arcú Mária a kisdeddel, fekete bölcsek és angyal, mind szomorúan néz ránk. Mintha előre látnák, mi minde...
Bánki Éva: HAZA, HAZA
Nemeslövő. Itt maradt egy hajszálam.
Azért emlékszem, mert én rejtettem el
egy képkeret mögé, hogy ha visszatérek,
megtaláljam. 1972-ben, öt évesen még
szőke voltam. Már csak a hajszálamra
emlékszem és a poros képkeretre --
fogalmam sincs, mit kerestünk ...
Márkus László: A róka és a holló 2.0
Aesopus a kocsmába betérve,
A rókáról és hollóról mesélne,
Ám újra nyílik a kocsmaajtó,
Bedugja fejét egy agg igásló.
Aesopus, felfoghatnád végre,
Nem így lett vége a mesédnek.
Igaz, a sajtot a rókád megette,
De ettől úgy elnehezült a teste,
Hogy utolé...
Tóth Olivér: Donor
Használt cipőnyelv beszédem, értsd meg,
sokan kötözték rá, fűzve az emberi léptet,
nem rémít, nem tör s gyámolít kopottság,
édes szárnyaim kopársága nyújtózó faág,
érett szemeket metszett tüze eső ugarán,
pajtákban felsírt megváltás szült és járok,
tülke...
Oláh Tamás: Varázslat
Sárguló őszi üzenet úszik a
vízen, hulló levél vagyok,
nehéz köd ül a völgyön,
foltos köpenye engem takar,
fonnyadt csokor fedi a halmot,
értem sír a szél.
Mintha minden szégyenkezne.
Egy üres napon,
mint az utált végrehajtó,
kezében a végzéssel,
egy...