2024-12-25
vers 10
Sárközi Mariann: Március, ébredj!
Lombtalan árnyak a tölgyek,
földeken úr, csak a dér, még...
március Asszonya, várunk,
törd fel a zordnak a kérgét!
Fullad a lég az esőtől,
nagybetegen remeg álla,
fagy baja, szüntelen éhes,
nincs olyan, egy se, 'ki gyámja.
Színtelen árkok a völgyek,
m...
Keszthelyi György: Bárány kalasnyikovval
Várnak topogva sorukra
a nemlét bejáratánál,
az áldozat előterében,
állnak fegyelmezetten -
sokan és számolatlanul --
ünnepet mímelnek a békeidők.
Pedig kiszüremlik a gyereksírás,
kampón rángó testek ritmusára
herseg a szakadó bőr, tátog
a csempére ...
Márffyné Horváth Henrietta: divat
divat a giccs a kerti törpe
márványoroszlán putri előtt
nyálas láv ami majd csömörbe
dönt
divat az aberrált elmebaj
guccsi és ájfon lehet hamis
mekdonáldszban enni ám hepaj
csakis
divat a flájbord jelentsen bármit
az egész világ realiti
médiasztár já...
Hajnal Éva: Hétköznapi
Megrendítően hétköznapi
ez a hallgatás.
Nincs benne semmi különös,
csak a szőnyeg rojtjai,
ahogy összevissza állnak
és bódultan figyelik
a megsemmisülés pillanatait.
Csak az asztal, ahogy itt meghúzódik
félhomály bugyraiba dőlve,
vagy ez a pislákoló l...
Mórotz Krisztina-Nyírfalvi Károly: Ketten a kertben: örökjelen
Monet már alig lát, de festi még a
csodák kertjét, tavirózsákat kis fahíddal,
glicíniát újra meg újra, végül már csak
lila és kék foltok a hatalmas szélben lengő
vásznon; ha ereje fogytán, gazokkal harcol,
locsol, majd újra festi a kertben a részt,
a rés...
Kiss Székely Zoltán: Megfáradt virrasztás
Egyszer csak megérkezem,
ott állok a lakás ajtójában
évek kóborlása után.
Félek, hogy már nem ismerős
a belső szoba.
Fáradt vagyok.
Odafekszem
nagyanyám elárvult ágyára.
Ott fog el az álom.
Halk neszre ébredek
az éjszaka közepén.
Felpockolva fejét,
...
Csák Gyöngyi: A vers előtt
A vers előtt
feszültséggel
teli órák almán
rázott a hideg,
a vers előtt
dobogtak bennem
vad lovak,
végtagjaimban
hangyák masíroztak,
villámlott, dörgött agyamban
lelkemig áztam, pedig csak
valami ködszerű esett.
A vers előtt
izgalmas szerelmi
k...
Oláh Tamás: Semmije sincs
Néma rejtelem
az utcán mindenki,
de alig teszek néhány métert
a lépcsőket számolgatva,
alvilági-színházba érkezem,
és a tüdőre szívott látvány
köt le egészen,
pedig tudom
engem az eleven nézőt is,
egy végzet-perdület,
könnyedén
didergő szereplővé te...
Andrásfai Eszter: Váci úti távolodó
Ma átutaztam emlékeimen,
Az első csókon, bizsergéseken.
Biliárdterem füst szagán,
Felnőttes csínyek izgalmán.
Egy csapat fiatal vág át a zebrán, bakancsok, szakadt farmerek, "stílusosan" szaggatott, koponyás pólók. Hangosan, vidáman, gondtalanul, izga...
Hajnal Éva: Titok triptichon
Mosoly üldögél
az erdőn jól begombolt
gyapjúkabátban.
*
Tavasz titkai
kacarásznak a fákon,
huncut gyöngyszemek.
*
Patakcsobogás
hallatszik, már csak néhány
lépés a tavasz.