2024-12-28
vers 10
Márkus László: A lélek panasza
Ó, mond Uram s Teremtőm,
miért fordítottad sötétbe
kanyargó ösvényemet
és miért versz jéggel,
amikor cserfes patak
töklapus partján kanyarogva,
egyre csak futok hozzád,
hisz te jól tudod,
csupán pihenni vágyom.
Bús sorsom emlékmorzsáit
újra meg újra ...
Oláh Tamás: Graffiti
Még illatozik a
frissen festett fehér fal,
de máris lohol ártatlan szegélyén
össze-vissza a furcsa fonal;
az éjperemén rejtélyes kezek
mérge marja a kapukat,
vizeldékbe vág rombusz-képeket,
neveket vés a fák törzsébe
az éretlen kamasz,
a torz öröm vég...
Keszthelyi György: Nincs alibi
ez a rejtett a földön túli
szobatárs a hangtalan
az álmatlan aki most (is)
a keret mögül tekint szét
lépcsőn lépdel alá vizekbe
törmelékbe – a pincében
roskadt felvonó teteme
óvóhely-bejárat világégés
zátonyra futott relikviák –
leporolja a pokol polc...
Oláh Tamás: Mosoly
A csecsemő bűvös igéje
az egyetlen érthető nyelven
egyerűen szól, azt
mondja mosolyával az Édesnek:
maradj mellettem!
Lába és keze is énekel közben.
Minden titkok titka
ez az üzenetváltás.
A legelső kötés így teremtődik
két rengve keringő
külön világ...
Bátai Tibor: Helyetted is
Asszociációs mező.
Változóban. Ő volt. Eddig.
Ám más közegben már nem ő.
Legjobb esetben is egyik
reménybeli opciója csak,
amely akként illeszkedik
hozzád – csont nélkül –, akár egy
belőled hiányzó darab.
S te tudnád, mint szimpla számjegy,
föladni ön...
Csák Gyöngyi: Lebegő hang
Kiszól az időből
arca nincs csak hangja
beeszi magát érzékeimbe
mintha a közelben volna
arc nélkül lebegő hang
előttem utánam
akárha sok-sok morzejel
zenélő léptek nyomomban.
Nászta Katalin: Várakozó
aranyhalak szabálytalan fénybesürgése
ahogy rámillan mosolyod
s én szétfeszülök a térben
álom-lebbenés halódó vizeken
félresikló mozdulat utánad
kísértelek, karom hozzád támad
maradj itt ebben a kerek kis napban
ízed hadd csorgatom magamba
forrást is...
B. Tomos Hajnal: SERDÜLÉS
Átbukik fején a part.
A békének hitt meder
kilazít izmot, szembogarat,
felforrnak a mélység elemei
s átlátszó buborékok pattannak,
mint lapos kövek a tó tükrén.
Valami hatalmasat csobban:
zuhanó fa?
sziklatömb?
halott gyermek?
kiönt az élet....
Márkus László: Apró titkok
Titkaidat firtatom,
kedves piros pipacsom,
mennyi báj és mennyi kecs,
mit szép szirmod elém vet.
Az árokpart rejtekén
ketten vagyunk, te meg én,
huncut szellő ringat el,
minden gondot elseper.
Víg táncod hoz új reményt,
apró felhő száll felém,
bú...
Hornyik Anna: Már tudom…
igaz a béke
a béke igaz
nincs más
csak a béke
mely igaz s
az igaz mely
béke
nincs feltétel
nincs tét
béke a lét
lét a béke
igaz a lét
s a lét igaz