vers 10
Para Olga: A piros és fekete fonal
„Az idő, melyet Isten mindenikőnk számára kiszab, olyan, mint egy értékes szövetdarab, mindenki úgy hímezi ki, ahogy csak telik tőle.”
(Anatole France )
pompás
piros
ölelésben
az életfonal
csupa
Fényben
együtt
szőttük
napról napra
hónapokról
...
Nászta Katalin: Egy elmaradt szerelem margójára
azt hittem szeretlek, ahogy még senkit
de kihűlt számban a szíved
nem tudom, mit gondolhatsz
micsoda gyors lázak futkosnak benned
vagy gyorsan hűlő halálok
így élek többek helyett is nélkülem
előreküldött szavaimmal betakarlak
s magammal hitetlek, ki ne...
Bábel Antónia: Őzek
Nézd, az őzek ott suhannak.
Négyen, nem is! Öten vannak.
Megállnak egy kicsi háznál,
Oly hideg van, te is fáznál.
Belesnek egy kis ablakon,
Apó pihen a pamlagon.
Kandallóban parázs lobban,
Elillannak azon nyomban.
Apó felkel őket látva,
Csizmát ragad,...
Shogór Susana: Újévi soroló
van fényes ég
van metsző hideg
van ki hallja hangodat
van ki érzi bánatod
van ki érti óhajod
van ki hallgat veled
van ki tőled kér
van kitől elfogadsz
van édes morzsa asztalon
van metsző hideg
van fényes ég
van új év
Kapui Ágota: Kékben
Elpancsoltam ifjúságom
kék folyókban, zöld tavakban,
mély kutakba hullt az álmom,
szavak nélkül itt maradtam.
Szerelemnek gyolcsfehérjét
szakadt szürke ronggyá hordtam,
pántlikámnak szelíd kékjét
vizek martján megoldottam…
Ifjúságom elfürödtem
kerek t...
Nászta Katalin: Csendben jöttek a levelek
egy darab halál bekebelezett
az úton csillag táncolt
részegen dülöngéltek a hegyek
szívem árkaiba nehéz szerelemmel
kapaszkodott a szél
lassan apróra szeletelt a fájdalom
s mint egy színtelen üveggombot
eltapostak az arra hulló délutánok
csak a levelek...
Hegedűs Rita: Éji kéj
Fagy kopog az ablakon
csipke árnyat hord az éj
párkányon nesz liheg
pattan reppen a héj
mélyen lenn vágy feszül
érc hangján lepke ül
tűz robban legbelül
szertehulló kéj
Albert Zsolt: Lassú alkony
Kezeimben haldoklik
csendben nyögve,
minden félelmem
s értelmetlen rettegésem.
Attól, hogy rövid lesz a nappal
s itt hagysz a sötétben,
pislákoló gyertyafényben.
Telnek az órák
s tébolyba szédülnek,
suhanó mutatók
üldözött létükben,
hívlak a csend...
Cselényi Béla: hagyatéktárgy
mintha örökké lenne cserépkályhánk
mintha örökké lenne szénvasalónk
mintha örökké lenne piszkavasunk
mintha örökké lenne ajtótámasztékunk
mely egy régi óra
márványfoglalata volt
untam a cserépkályhánkat
untam a szénvasalónkat
untam a piszkavasunkat
un...
B. Tomos Hajnal: ISMÉTLÉS
A kő történelme
ismétlődik az emberiségben:
naponta szívjuk tüdőnkbe
azt a port,
mi valaha az őskorban
talán szikla volt -
vele is megtörtént
száz békeszerződés,
Mohács és Madéfalva,
útjában volt kiegyezés
s felemelt fővel fogadott Arad.
Szóval csak...