Nászta Katalin: Csendben jöttek a levelek

egy darab halál bekebelezett
az úton csillag táncolt
részegen dülöngéltek a hegyek
szívem árkaiba nehéz szerelemmel
kapaszkodott a szél
lassan apróra szeletelt a fájdalom
s mint egy színtelen üveggombot
eltapostak az arra hulló délutánok
csak a levelek jöttek csendben utánam
kiégett lelkükben poros-parázsként
gyulladtak a fények
aztán lassan ahogy apám baktatott
hűvös gödrökbe buktatott a szégyen