2024-10-13
próza 10
Gergely Tamás: PETREZSELYEM
”Mozdulj már ki!”, unszolja a Komája, Vadmalac nem érti a dolgot. Hiszen gondolatban nemhogy ”kimozdul”, hanem egyenesen ”vágtat”, a globalizáció megnyitotta előtte az utat.
Hogy a teste… Hát az mintha derékig bebetonozva, legalábbis elföldelve.
”Hadd - mond...
Gergely Tamás: KUPOLA
”Akkor most mondd meg, mi jellemzi korunkat!”. Azt nem tette hozzá, hogy ”ha olyan okos vagy!”, nem is gondolta, lelke mélyéből tisztelete a komáját, Vadmalacot. A ”lelke mélyével” az őszinteségét mérte, az volt a maximum.
Vadmalac tudta a komája kérdésére a ...
Gergely Tamás: Tükör. Összehasonlít
Apját látta meg, amikor a tükörbe nézett. Már majdnem köszönt is neki, annyira hasonlítottak. Elmosolyodott ezen, mindenesetre érezte, hogy nincs egyedül.
”A szeme”, mondta ki a szót, illetve azt akarta, hogy ”a szemem sokkal nagyobb. Vagy keserűbb”. “Érdekes...
Gergely Tamás: TÜKÖR
Előbb eltávolította a körülötte állókat. Komáját elküldte halászni, Malackát olvasni, Kismalacot, menjen korcsolyázni, hiszen tél van, hó van, a jókedv magától megjön.
Majd hogy egyedül maradt a szobában, a kisszéket a szoba közepébe helyezte, s a kasztenből ...
Gergely Tamás: A felelősségről
Vadmalacot nem hagyja nyugton a dolog. ”Azt hiszem mindannyiunk felelőssége, hogy ide jutottunk. Hogy ez bekövetkezhetett.”
”Az enyém is?”, kérdezi erre a komája. Valami új ez számára, a felelősségről neki régebben regéltek.
”A tied is”, válaszolta Vadmalac....
Nyírfalvi Károly: Töprengéseimből
Az őszi szünetben kivágtam néhány fát a kertben. Tudásomhoz mérten erős famészáros munkának nevezném, de inkább csak a helyet foglalták a kisebb növények elöl, s igen sok zöldhulladékkal járt az ottlétük. A nektarin már gyümölcsöt se nagyon hozott, közel állt ...
Gergely Tamás: Palkó meg a palatábla
Jancsik 80, írtuk a Káfé oldalán, köszöntöttük az idős mestert. Van nekem egy vele kapcsolatos emlékem, elmesélem:
Hatodikos koromban történt, Brassóban. Magyartanárunk, Pista bácsi másodmagával jött be órára, a kísérője, azaz vendége egykori tanítványa, a ...
Gergely Tamás: Egyen
”Nekem volt glóriám”, mondja Vadmalac.
”Nekem volt glóriám.” Ismétli, ismétli.
Komája nézi. Nemcsak nézi, bámulja is a mesterét. Tiszteli, éppen ezért, a glóriáért.
”Nekem volt glóriám.”
Könnye kiszökken, nyála csorog.
Mert neki viszont nem volt. Glóriája...
Csehi Péter ajándéka
Meghalt Csehi Péter. Péterrel egyszer találkoztam Bukarestben, amikor fiatal és kíváncsi újságíróként ellátogattam a műtermébe. Megdöbbentett, amit láttam, azokban a állatidomokban, ahogy a központba állította, felismertem a diktatúrában vonagló lényünk, nem r...
T.Ágoston László: Csapdlecsacsi
– Raboljunk bankot – mondta a pattanásos arcú Sárosi Pista és az orrát felhúzva afféle félmosollyal várta a barátja reagálását.
– Hülye – volt a tömör válasz, meg egy vállrándítás. – Aztán honnét szereznél hozzá pisztolyt, meg olyan gyors verdát, amivel ler...