Gergely Tamás: Egyen

”Nekem volt glóriám”, mondja Vadmalac.
”Nekem volt glóriám.” Ismétli, ismétli.
Komája nézi. Nemcsak nézi, bámulja is a mesterét. Tiszteli, éppen ezért, a glóriáért.
”Nekem volt glóriám.”
Könnye kiszökken, nyála csorog.
Mert neki viszont nem volt. Glóriája. Kíváncsi:
”Hogyan hordtad?”
Vadmalac elcsukló hangon: ”az egyensapkába begyúrtam.”