2024-10-13
próza 10
Gergely Tamás: MEG MIKULÁS
Vadmalac felült az ágyában, és ezt mondta: ”Jézus akarok lenni!” Ami alatt azt értette, hogy neki is varrjon Malacka olyan sipkát, mint amilyent Kismalac készít éppen az iskolai ünnepségre. Malacka fel fog azon lépni, ő az egyik manó, Télapó-öltözetben. Nem já...
Nyírfalvi Károly: Szépek, büdösek?!
A poloskák természetrajzának is szentelhetne valaki néhány hozzáértő szót. Miért költöznek be épp hozzánk, miért esnek hanyatt a kredencre, hogy aztán lábukat rángatva megforduljanak, csápjukkal irányt vegyenek a napfényes foltok felé, mintha bizony a szabadba...
Gergely Tamás: SKIZO
Különböző helyeken lepte meg a másikat. Hogy nem ő, hanem a másik beszél. “Ez nem lehetek én.” “Ez nem én vagyok.”
Vagy hogy nem ő gondolja, hanem az, akivel együtt él. Egy testben. Majdnem úgy, mintha ikrek lennének. És mégsem.
Gyengébb pillanataiban úgy ké...
Gergely Tamás: Utolérni önmagát
”Látod!”, kérdezte Vadmalac. Kissé hangosabban a szokásosnál. Fel volt ugyanis hevülve. A lelke. De a teste is, gyöngyözött a homloka, nedves a sörénye. Komája nem ismert rá. ”Ott! Ott!”, mondta, mutogatott.
Komája megfogta csuklónál, azaz elülső lába bokáját...
Mórotz Krisztina: Öreg gyerek
Yvette észrevette, hogy a lábfején egyre több a szeplő. Az sem maradt titok, hogy elhízott. Láttam piros bikiniben, megijedt, mert a háj a hasára ment, de fiam, a strandon senki nem nézi a másikat. Fogyókúrázott, kinyúlt a bőre, Petrit olvasott, a mellei laffo...
Gergely Tamás: Tájm
Vadmalac azt hitte, fő a feje, konkrétan is. Megkérte Malackát, ellenőrizze a homlokánál, de semmi.
”Komám, fordult a barátja felé, időt adj nekem!”
Az csak hebegett-habogott, hogy nem érti a ”mestert”. Kínjában elkacagta magát, vakkanásnak tűnt inkább.
”Ha...
Hornyik Anna: A remény szigete
A tenger közepén sáros sziget ide-oda úszkál. Talaja nedves, vérrel átitatott. Öt fa törzse kettévágva kiált az égbe, körülötte milliók hullái csendben, de háborogva nyugszanak. Ködbe burkolózva botorkálok a sárban, lábam alatt a még meleg testek egyensúlyozzá...
Gergely Tamás: KELLEMES JÚLIUSI NAP VOLT,
meleg, de nem túlságosan, és napsütéses, legalábbis Stockholmban. Årstában dolgoztam akkor, Liljeholmenig utaztam metróval, onnan vagy busszal, vagy, mint aznap gyalog. Kellemes volt az idő, írtam, meg hát…
A rádióba – svéd P1-es - bemondták, hogy éppen kül...
T. Ágoston László: Erős Jóska
Öregapám mesélte, amikor még suttyó legényke voltam, tanúságtévőként az alábbi kis történetet. Ő is az öregapjától hallotta süvölvény korában, hogy okulhasson a régiek hibáiból. Egy szóval régen történt a dolog. Olyan régen, amikor még hatszeles gatyában járta...
Gergely Tamás: VIRÁG, VIRÁGA
Vadmalac előbb az alma húsát ette, majd eljutva a magházig, lelassult. A testhelyzete is segítette ebben: vasárnap délután volt, sehova nem sietett, semmi nem várta.
Zaklatott háborús képek is elkerülték, a tévé képernyője elzárva.
Maradt a mikrofilozófia: m...