2025-02-03
próza 10
Bábel Antónia: A kovács kicsi kalapácsa
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy kovács meg a felesége. A kovács esténként el-eljárt a közeli ivóba, ahonnan csak késő éjjel tért haza. A felesége mindig pörölt vele:
– Elissza azt a kis pénzt is, amit megkeres, aztán meg félre patkolja a lovakat...
Szuhay-Havas Marianna: A bizalomról és a boldogságról
Az óvodából hazafelé délutánonként megálltunk ennek a háznak a kerítésénél, hogy Lola játszhasson egy számunkra ismeretlen család kutyusával.
Az idős tacskónak volt egy teniszlabdája, amit azonnal keresni kezdett, ahogy észrevett minket.
Minden alkalommal, a...
Bánki Éva: VANNAK-E MADARAK?
Egy döbbenetes összeesküvés-elméletről kapunk itt hírt:, a "madártagadásról". Erre bármelyik nemzedékembe tartozó ember azt mondaná: nyissátok föl a történelem könyveket, és nézzetek meg, vannak-e madarak az ókorban és a középkorban! De aki tanított egyetemen,...
Maróti Ildikó: Arról, hogy milyen ez a tavasz
A nő az elsőről azzal csöngetett be, hogy elzárják a vizet tíztől egyig, mert szerelő érkezik hozzá. Éppen elkészültem a tejfölös uborkasalátával, jó fokhagymás. A mosáshoz is hozzáfoghatnék, de ha nincs víz. :) A kettős végtelen fogalmáról értekezik velem val...
Gergely Tamás: HIDROGÉN
Vadmalac a komát a vízparton találta. A furcsa nem is az volt, mert tudta, hogy a természetet szereti, hanem hogy arca lila, mint a cékla.
– Mit csinálsz? – kérdi tőle.
Mire a koma:
– Mit nem csinálok? Nem veszek levegőt.
Vadmalacot meglepte a válasz, hisz...
Maróti Ildikó: Anyák napja
Anyák napja és "orgona virága", és giccsbe hajló, ujjal elkent felületű piros szívecskék, amiket te adtál. Emlékek arról, amikor a világos blúz átnedvesedik mellmagasságban, mert sírni kezd a kisbabád.
A meglepetés, hogy nem csak a sajátodéra reagál így a tes...
Gergely Tamás: GÁT
– Pléh a szívem – szólal meg Vadmalac, de van Malackának ez ellen egy tromfja:
– Az már volt, évekkel ezelőtt mondtad.
Vakarja Vadmalac a bozontját:
– Na jó, hát akkor beton. Gát.
– Azt meg hogy érted?
– Hát hogy nem engedi hozzám a tragédiát. Még egyes e...
Maróti Ildikó: Zsá
Zsá, az azt jelenti, igen. Hogy milyen nyelven, azt sose tudom meg, hacsak ti meg nem mondjátok.
Egy zajos bevásárlóközpontból menekülök el, ott hallottam. Arisztotelészre gondolok, aki azt vallotta, hogy a bölcs ember ösztönszerűleg igénytelen, mégis gyakran...
Maróti Ildikó: Miért kaptuk az időt?
"Ne félj, higgy!" Ez van nagy betűkkel ráírva az idős úr hátán lévő kartonra. A mellkasára is, és madzaggal átkötözött túlkoros szendvicsemberként ácsorog maszk nélkül a szigeti bejárónál.
Az az idős afrikai kikuju jut eszembe valamiért, aki megkérdezte a rep...
Gergely Tamás: I ♡ u – Mälar-parti séták 75.
Feltűnik a dobogó egyik padjának hátán egy fehér festékkel írt üzenet: ”I u”. Nem vagyok járatos az angolban, de úgy sejtem, hogy az ”u”, az kiejtése szerint tulajdonképpen ”you”, a szív, az ”love” az ”I” pedig ”áj” azaz ”én”. Vagyis a dobogó vonalára mer...