2024-07-26
próza 10
Gergely Tamás: Vadmalac meg a billentyűzet
Vadmalacnak a számítógép billentyűzetére ragadt a keze. A tíz ujja egészen pontosan. Van egy régebbi gépe, ahhoz. Nézte az ujjait, s azt gondolta magában, hogy hosszú lejáratú lesz az együttműködés, mert a gép hibátlan szolgáltatott.
”Együttműködés”, így foga...
Gergely Tamás: MADÁR SZÁLL
Költői volt a Koma aznap. Sőt: költő, Vadmalac ezt állapította meg.
Amikor ugyanis azt ecsetelte, hogy miért állt be a tüntetők közé, bár eredetileg sétálni indult, így fogalmazott:
– Úgy éreztem, hogy egy madár akar kiszállni, amelyik addig a mellkasomba vo...
Gergely Tamás: BEPOROZ
Bámulta az eget, figyelte, hogyan szállnak a sirályok. Egy kis katicabogarat is észrevett, az egy ideig a beüvegezett terasz egyik üveglapján araszolgatott, majd feladta, s elrepült.
Vadmalac félve nézett utána, ”nehogy egy sirály elkapja!”
Azután észrevette...
Gergely Tamás: HÁNY HÉT HÚSVÉT?
Vadmalac ordítozva ébredt. Álmában ugyanis közeledtek felé frissen nyúzott bárányok. Egy futószalagra voltak felkampózva, rémisztő hatást keltettek.
Malacka sok mindent megpróbált, simogatta a halántékát Vadmalacnak, dörzsölte a homlokát. Lámpát gyújtott, maj...
Gergely Tamás: Vulkán tör ki, víz elönt
A Koma arca gondterhelt volt: - Mi lesz, ha kitör a vulkán? – kérdezte a mentorától.
Helytelenül fogalmazott, ugyanis nem volt a közelükben vulkán, ami kitörjön, hanem egy alagutat ástak a szigeten velük szemben, és a Koma attól rettegett, hogy leásnak a magm...
Maróti Ildikó: Az egymásra figyelésről
Miért engem szólítanak meg ezek a fura, monologizáló figurák, gondolom, miközben nézem a férfit piros dzsekijében. Kék szemében, gesztusaiban érzékelhető a feszültség, elég hangos, azon háborog, hogy a nercbundás nő azt mondta mellettünk a telefonba, hogy itt ...
Gergely Tamás: ÜNNEP
Vadmalac komája kissé pityókosan állított be, s nem egy, hanem annyi zászlóval, amennyien voltak. Lettek. De annyira kalimpált velük, hogy Vadmalacnak rá kellett szólnia:
”Még kiszúrod velük a gyerek szemét!”
Jó, a koma megértette, s összegyűjtve letette a z...
Gergely Tamás: SZIGGÉ – Mälar-parti séták 67.
Előbb a gazdáját pillantottam meg. A betegesen túlsúlyos nőt. Kutya nélkül. Tacsi hol van? Megijedtem, hiszen soha, de soha magára nem láttuk. Rosszat sejtettem: hogy nincs már Tacsi, befejezte földi pályafutását. Nem a mi kutyánk, mégis valamiféle ürességet é...
Gergely Tamás: ZSENIK
Vannak, ugye, az átlagosnál intelligensebb emberek, akik rájönnek valamire, amire addig más nem. Isaac Newton almájáról mindenki tud, még az is, akinek alma nem hullott a fejére, Nikola Tesla találmánya nélkül talán még ma is gyertyával világítanánk, Albert Ei...
Gergely Tamás: ZSIVÁNYTANYA? – Mälar-parti séták 66.
Előbb csak a tenyérnyi tisztás tűnt fel. A Kerek erdő szélén, ott, ahol a tóparti ösvény meghajlik. Néhányszor felmentünk oda, alig pár lépésnyire az ösvénytől található, onnan néztük a tavat, a szemközti szigetet, az előttünk elhaladó vízi forgalmat.
Viszont...