2024-05-01
próza 10
Gergely Tamás: KETTŐS BÁNAT
Vadmalac leesett. Azaz elterült a földön, akár egy béka. Szerencséjére sem a fejét nem verte bele az előtte tornyosodó oszlopba, sem a szemüvege nem esett le, s nem törött el a lencséje. Vagyis megúszta.
Viszont fájt a térde, a jobb, a jobb térde kalácsa.
Mé...
T. Ágoston László: Álmomban nagyhatalom voltam
Álmomban nagyhatalom voltam. Pontosabban NAGYHATALOM csupa nagybetűvel. Nem holmi hatalmacska, piaci bábjátékos, hanem maga a MINDEN. Az volt a nevem, hogy ÉN. És akkora voltam, hogy magam se láttam a végemet. Lehet, hogy nem is volt olyan, és rólam nevezték e...
Gergely Tamás: Pálma
Vadmalac úgy tudta, megjött a tavasz, kiállt hát a ház elé, hogy széttárt karral köszöntse. Fázott viszont – mert fény áradt ugyan, de a meleg kimaradt.
”Valami baj van?” – morfondírozott. Nem értette a ”darabot”, hiszen a naptár szerint…
Akkor elővette a tu...
Gergely Tamás: A NAP MÖGÖTT
Vadmalac kérdi: ”Anyám, Apám hol van?”
Malacka enyhíteni szeretné párja fájdalmát, hát ezt feleli:
A Nap mögött. A halottak ott foglalnak helyet.
Vadmalac kérdi: ”Miért nem látom őket?”
”Mert a Nap vakít. Senki nem látta őket.”
Vadmalac: ”Akkor honnan tud...
Gergely Tamás: SZORÍT
Malacka olyan helyzetekről beszélt, amikor az egyén be van szorítva, abba, amit nem akar tulajdonképpen. Egy férfiről, aki előbb a láger elől menekül, majd a szabad világban a természet adta neme nem felel meg.
Vadmalac ráncolja a homlokát, s mintegy biztonsá...
Gergely Tamás: Hajó
Lépdelek az újsággyűjtő konténer felé, az aszfalton kis tócsa, nem nagyobb, mint 25 x 55 centi. Tavaszi szél fúj két száraz levelet. Hogy honnan hozta, biztosan a szemközti domboldalról. De hogy azok hogyan kerülték ki a medencét, ami az aszfaltozott járdát a ...
Nyírfalvi Károly: Másik irodalmi lelet
Felkértek egy többé-kevésbé összeállított verseskötet véleményezésére. A kérés igazából arra irányult, képvisel-e akkora irodalmi értéket az anyag, hogy érdemes lenne kiadni, pénzt, energiát fektetni a folyamatba, megéri–e az utánjárás. S aztán jött a legfonto...
Gergely Tamás: ÉREZ
Vadmalac szerette a színeket. Hiába volt szürke a világ körülötte, a lapon a sárga dominált, egy vörös folt napként bevilágította a lelkeket.
Mert nézték, körbeállták, bámultak, hozzá-hozzászóltak.
Volt, aki kritkusan figyelte: ”Hol lát maga napot?”
S valób...
Magdus Melinda: Tíz nap boldogság
Október végén már nem nyílnak virágok. Egy különleges példánynak azonban ekkor akadt kedve a kibontakozásra. Tavasszal még csak bimbódzott, lassan-lassan teltebb szirmokká fejlődtek gyenge sziromlevelei, nyáron megerősödött, ősz közepére pedig kinyílt. Hogy ho...
Gergely Tamás: KOKÁRDA
Malacka még egy kokárdát is kitűzött. Ami Vadmalacot meglepte, kérdezte is: ”Az minek?” Céljuk az ünnepség volt, vagy minek is nevezze, de hát kokárdát… Nem az a fajta a család. Nem az a tradíció.
A magáét, vagyis amit Malacka a kezébe nyomott, a mellényzsebé...