2024-11-14
novella 10
Andrásfai Eszter: Rita Húsvétja
Rita számára sosem volt igazi ünnep a húsvét. Gyerekkorában persze keresett és talált is színesre festett tojásokat, sőt, akár valami apró meglepetést is, de hát a húsvét mégsem volt olyan, mint a Karácsony. És ráadásul mindig elérkezett utána a rettegett hétf...
Mórotz Krisztina: Akik fel sem fogták a lótusz virágzását
Nagyék. Mindenki így emlegette őket, hogy a Nagyék.
Kislánykoromban úgy láttam, olyanok ők, mint a kék meg a sárga. Amolyan egymást kiegészítő színek. Nyáron a férfi a lovai között aludt egy priccsen, ott hátul az istállóban. Sovány, szikár, barázdált arc...
Andrásfai Eszter: Váci úti távolodó
Ma átutaztam emlékeimen,
Az első csókon, bizsergéseken.
Biliárdterem füst szagán,
Felnőttes csínyek izgalmán.
Egy csapat fiatal vág át a zebrán, bakancsok, szakadt farmerek, "stílusosan" szaggatott, koponyás pólók. Hangosan, vidáman, gondtalanul, izga...
Andrásfai Eszter: Szeretem a kávét
A reggelem kávéval indul. Mindig, minden körülmények között. Nem is a koffein. Hanem egészében maga a kávé. Sok tejjel, cukor nélkül.
Történt ma reggel, hogy nem volt itthon tej. Ami azt jelenti, hogy kávé sincs. Mert nekem a kávé csak tejjel kávé. Borzalom...
Keszthelyi Mónika: Néhány korty melegség
„A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés." (Zsid 11:1)
Reggel hét harminckor a Batthyány tér, a végállomáson minden nap áthömpölyög a tömeg, rohannak az emberek, ki-ki a maga dolgára. Nagy a zsivaj, csos...
Keszthelyi György: A VÉGREHAJTÓ
(H. Tibi volt osztálytársamnak, aki viszont...)
A kaputelefon furcsán, élesen lüktető héjahangon vijjogott, ki tudja, mióta.
Percek telhettek el, mire lassan ocsúdó tudatába hatolt a hang, mégsem reagált. Egyszerűen nem akarta elfogadni, hogy valaki éjnek ...
Márffyné Horváth Henrietta: NÁSZ – FRÁSZ
A fiú gyanútlanul élte a vadóc legények mindennapjait. Egészen addig a bizonyos búcsúi bálig. Persze ez a bál sem hordozott önmagában bárminő különlegességet. A fiúk, lányok mulatoztak. Előbbiek a pohár fenekére, utóbbiak kacéran a fiúk szemébe néztek. A zene ...
Márffyné Horváth Henrietta: Foggal-örömmel
Február 15.
Bucika unottan rugdalta a kavicsot a cipője orrával. Hazafelé tartott az iskolából, mégsem szaporázta meg a lépteit úgy, mint máskor. Hosszan mélázott azon, hogy megmutassa-e otthon az értesítőjét Anyukának. Nem kapott rossz osztályzatot, sem in...
Keszthelyi György: THÉSZEUSZ ÉBREDÉSE
A fene ette volna meg ezt a torzszülöttet. Egészen kikészített, míg kinyiffantottam. Most meg bűzlik, mint az okádék, körülötte, jobbra meg balra, elől meg hátul csontok és húscafatok. Beteg lehetett. Elmebeteg tömeggyilkos, ráadásul az sem kizárt, hogy nekrof...
Andrásfai Eszter: Telihold
Az a nyüzsgő nagyváros, ahol Judy él, pontosan olyan, mint a többi. Zsúfolt, forgalmas, hangos, a benne élők sokfélék.
Mint bárhol máshol a világon, léteznek mesék és legendák, különös helyi történetek. Van, aki nem is hallja meg ezeket, van, aki nevet rajtuk...