2025-01-11
Mórotz Krisztina 10
Mórotz Krisztina: Fák mélyén kósza levél
Egy nap a régi vadgesztenye alléban sétáltam, néztem a gyerekeket, akik nagy zsákokban szedték a gesztenyét. Azt hittem, hogy a papír zsebkendőm esett le, de aztán láttam, hogy egy írás. Reszketeg kéztől származott. Egy levél, borítékba téve, valaki elveszíthe...
Mórotz Krisztina: Öreg gyerek
Yvette észrevette, hogy a lábfején egyre több a szeplő. Az sem maradt titok, hogy elhízott. Láttam piros bikiniben, megijedt, mert a háj a hasára ment, de fiam, a strandon senki nem nézi a másikat. Fogyókúrázott, kinyúlt a bőre, Petrit olvasott, a mellei laffo...
Mórotz Krisztina: René Magritte
lezseren lógok a díványon talpam a tapétán
félhomály festőállvány
kúszik át a parketten gyökeret ereszt nedvet szív a borostyán
rám röhög klorofillszemű te csak szeretnél úgy mint ő
csitt ne mondj semmit gyere kucorodj ide mellém
jó veled hal...
Mórotz Krisztina: Mint fák arcán a ráncok
Az őszi leveleken átsütök, egyenesen a nő hajára. Alakja a fényben lágy tónusokat vesz fel, sugároz ki magából. Minden olyan békés, az októberi kökörcsinek elszórva a mezőn, mintha egy óriás a tenyeréből szétfújta volna őket nagy jókedvében. Éva előtt egy kidő...
Mórotz Krisztina: Ahogy mondanám…
Mondani akarok valamit, érzem,
lehet, nem többet, minthogy
nem tudok mit mondani,
maradj itt nekem így is,
szavak nélkül,
egyetlen kiejtett hang nélkül
hátam mögött citrom és narancsfákkal
ezekben a magányos éjszakákban,
bennük keresem fejed nyomát a p...
Mórotz Krisztina: A Jolánunk
Valamikor szép volt. A Jolánunk, mondták rá. Hosszú fekete haj és barna szemek, mindehhez hibátlan bőr és a férfiak hódolata. Nem olvasott, nem csinált semmit, mert akkor elhasználódik. Elhasználódott így is, úgy is. Kéjes élvezettel vette a ruhákat, télen-nyá...
Mórotz Krisztina: Sörgyári capriccio
1.
Egyik kedvenc filmem a Sörgyári capriccio, Bohumil Hrabal regényéből Jiři Menzel és a szerző írta a forgatókönyvet és Menzel rendezte. Az alkotás három főszereplője: Mariska, akit Hrabal az édesanyjáról mintázott, Francin, Mariska férje és Pepin, a félnó...
Mórotz Krisztina: Te vagy
Kezem felkarcolta a tüske, amin
úgy fut az a szép, piros patak, mint az
őszi esőktől síkos öreg tölgy gyökere
a levelek között.
Olyanok, mint a sötétborostyán fésűk, melyek
félresöprik az ég hajából a gubancokat.
És te vagy az a halk alázat, amivel én jö...
Mórotz Krisztina: Az andalgó időben
kettészelt szemek elfolyó magánya, ujjak viháncoló fehér rózsája, bőröm karamell bársonya,a félelem ragacsos viaszpanoptikuma, vöröshangyák barázdált holdárkai, a part homokjába fulladt tűsarkú cipők, a testselymek kelleme, húsba-vágó tanga törésvonala, a peng...
Mórotz Krisztina: Virrasztás
Álmatlan éjszakáimon a hajnal félrecsúszott takarója. Fehér anyagon betűk egybefolyva.
Íme az utolsó levél: keszekusza sorok, mintha magas fűben vagy lucernában futnék
nyavalyatörős kutyámmal.
Éjjel megint sírtam: elhatároztam, nem írok többé.
Megint nem t...