Mondani akarok valamit, érzem,
lehet, nem többet, minthogy
nem tudok mit mondani,
maradj itt nekem így is,
szavak nélkül,
egyetlen kiejtett hang nélkül
hátam mögött citrom és narancsfákkal
ezekben a magányos éjszakákban,
bennük keresem fejed nyomát a párnán.
Keresem a barnát, az okkert.
Igen, keresem azt a fehéret,
amit betakar a köntösöd,
ami mesél nekem az imáidról, a vízről, a földről,
messze-messze elszakadó tüzekről, és
mesél az ujjaidról is…
felébresztik most is bennem a vágyat,
így, a csak belém zárt titokban.
Legyek szoba neked.
Vagyok egy szoba érted,
ahol soha nem találsz meg,
de mindig bennem vagy.
Vanília illatú vagyok ilyenkor,
vanília illatú málnafagyi, mint
azoknak a nyaraknak az illata,
mikor végigcsorgott rajtunk,
amikor sokáig, nagyon sokáig
néztem utánad, hogy
megpróbáljalak elfelejteni.
Legfrissebb hozzászólások