2024-12-21
Keszthelyi György 10
Keszthelyi György: A csíkos udvar
az udvaron amelynek csíkozása
nem feltétlenül zebrát takar
rendszerint némák a kutyák
nagyritkán rávakognak a napra
és csak holdtöltekor
harapnak jóbarátot;
az idomított kutyák
felsöprögetik
a bokrok leradírozott tollait -
ahol az időnek
nincsenek ad...
Keszthelyi György: Következetes nyarak
Mindig nyáron köszön a céltalanság.
Úgy tűnik, a fény árnyéka éget.
Egy régi szövegben lehettem ehhez hasonló,
szótalan, süket – az ítélőbíró előtt.
A Műnek nem volt még nyitóbeszéde,
a záróakkord rejtekhelyéről
sem tudhattam semmit a fennsíkokon –
léte...
Keszthelyi György: Napszilánkok
Ébredéskor úgy tűnt, szétesett a nap,
aszfalton kopogott a tervek hiánya.
Jótevők jöttek kenyérrel és liszttel,
egymást taposták a vacogó nyulak.
Számolgatok néha - hátramenetel,
döglött órákon Krisztus is rám köszön.
A váróteremben erkölcs és ösztön,
e...
Keszthelyi György: Hangyaboly Nepálban
Még ők is - vagy még csak ők
építettek egy mély birodalmat.
Közöttük jártam tegnap délután.
Ha jól emlékszem, száraz nyár volt.
Ajkam sarkán könyökölt a harmat.
Nepálban dolgozik minden igavonó,
ha egy szakadék szélén született.
Elfoglalnak ösvényt, kőf...
Keszthelyi György: A játszma lényege
Ez meg mi? Átvészelt kártyajáték?
Elúszott vagyon, lovarda, kastély?
Egyéb vita-téma: - elhagyott szálló...
pedig nézd: ott, a finom kéz mögött
lüktető, forró hús. (erről is beszéljünk?)
Új képrendszereket, ezer mikrofont
hozhatsz - az elvárt szöveghalom...
Keszthelyi György: Csapravert gondolat
(festmények nyomai)
Falra akasztottam Jézust, két öreget,
falusi házsort, Bábelnek tornyát,
(gyakran ismétlődő, rutinos művelet,
farzsebemben hordom a vaskos szegeket.)
Mondtam-e valami kivetnivalót?
Fellebbezhető a betáblázott jóság?
Pácolódnak a g...
Keszthelyi György: Évszakra öltözöl
már március és annyi
hétköznap - mind a nőké
hatalmasakat ásít a tavasz
kiköpné a hóembereket
végre - ajtót nyithatna
tárhatna tágra a sirályoknak
hideg magányomban ülsz
fekszel menni nem akarsz
mint aki nem érzékeli
a ruha és a hús kopását
most éppe...
Keszthelyi György: Halk apokalipszis
Ez nem a pokol: valami több --
Fehér madarak szédülnek a kútba,
Ott pihegnek a szikkadt mederben,
Ellensúlyoznak egy fekete pontot.
A kőkáván megpihen az Isten -
Ahova lenézel: akár a hó,
Akár a szárnyak jégvirágai -
Igent bólint a halk illúzió.
Ah...
Keszthelyi György: Míg megjelennek
Hogy ott, vagy itt - aligha mindegy,
hogy aszfaltút, sánc, hogy öreg haraszt,
hogy ki hever alattad - feletted
milyen madarak merre húznak,
hogy késlelteted, vagy fordítva
ínyencségeid árnyékolt hatását...
Hol ott, hol itt - úgy tűnik mindegy:
hány ...
Keszthelyi György: Amikor az emberre rájön
Amikor az emberre rájön,
ha sokadszor telik be a pohár
biliárdozna, kuglizna a neten –
Lenne saját testvére akár,
tűz helyett szelíd patak…
nem lehet ám.
Nem hagyja a lelet.
Nem hagyja akkor enni, aludni sem,
leszakítja a fülét az ember,
átdöfi a dobh...