2026-03-08
Keszthelyi György 10
Keszthelyi György: Napló
Kegyetlenül hallgat a város
épülő fele, állítólag
tavasz lesz, talán nyár, mire
teljesen megköt a vakolat
és olyan otthonosan
tespednek el benne a téglák,
hogy még földrengés esetére sem
szilárdítanánk meg egy-két feleséggel
a vézna falakat.
Nem illik...
Keszthelyi György: Változatlanul
Üget az ördög, a szentek úgyszintén,
égő pusztákon vízhólyagos talpak,
motyogva vegetál a város főterén
pár sovány mártír. A földhözragadtak.
Eső megy, hó jön, szeretet, indulat,
minden megszokott, más és más hőfokon,
fent és alant ez a rengeteg adat
gy...
Keszthelyi György: Változatlanul
Üget az ördög, a szentek úgyszintén,
égő pusztákon vízhólyagos talpak,
motyogva vegetál a város főterén
pár sovány mártír. A földhözragadtak.
Eső megy, hó jön, szeretet, indulat,
minden megszokott, más és más hőfokon,
fent és alant ez a rengeteg adat
gy...
Keszthelyi György: Pattog a fa
Pattog a fa, mert dolgozik
északon, délen,
fagyban, kemencében,
pattog a fa, mert kitart.
Kattog a metronóm, addig
amíg a tempó,
a ritmus nem lazul,
dallamot, teret feszít.
Ahol a fa, a metronóm
dolgozik, kattog,
ott lángra lobban és
kottát olvas az...
Keszthelyi György: Utószó
Belefáradtam a megtestesülésbe,
fabulába és történelembe,
távolról üdvözlöm a profi hírverőket.
Ami megszakítja álmaim műszakát,
az csak a színek, a szavak martaléka.
Keress egy más formát. Így szól az ítélet,
amit most látsz, egyre elvontabb lesz,
pers...
Keszthely György: Társtalanság
A példátlan egyedüllét,
saját szelektív főfogásod
jéggé fagyasztja, tartósítja
a napsugár kései álarcát.
Desszertként mit, minek?
A porcelántányér szilánkjai
úgy, darabokban biztonsági széfek.
Álarc a fény, a tél sistereg
Mindenszentekkor, mintha
a ri...
Keszthelyi György: Kitilt és vége
Volt egyszer hol… de azt hiszem, mégse,
ahol egy vakond s egy királyfi túr
és néhány kukac. Tán a földesúr
beköltözött az egyidejűségbe.
Sötétkék műanyag kaniszterek
közt megrozsdásodott tolókocsin
reggelizek. Kenyér és margarin
annyi, mint bőség. Ugye,...
Keszthelyi György: Menedékhely
Az öreg árnyéka kiemelkedik az ágy világos síkjából, fél könyökére támaszkodik, moccanatlanul tölti ki az ablakszemet.
Nem tudni, merre néz. Csak egy sötét kontúr. Bizonytalan állapot. Aligha él, de nem hiszi, hogy már halott. Vár, majd csak elmozdítja az Úri...
Keszthelyi György: Ki itt belépsz…
Kiszaladtam a kapuba egy csomagot átvenni a gyorsfutártól, s hát mit ad Isten? Szinte velem egyidőben, kéményseprő kefével a vállán, ahogy az hozzá illik, és ahogy már ismerem, belép a kapun az EON ellenőr.
Vége az unalomnak, mondom magamban, és hogy az orgaz...
Keszthelyi György: Hagyjatok röhögni magamban
Hagyjatok röhögni magamban -
felfuvalkodott, napi elmúlások -
honnan és mennyi hálapénzért
örököltetek annyi fekvőhelyet,
üres falakat, ahol
graffiti-könnyetek évekig csordogál,
jóllehet mozdulatlan?
A festő sokat tud -
a költő is átmázolja - ha kell
...