2024-12-25
Fellinger Károly 10
Fellinger Károly: A HÉT ÉVIG BOLYGÓ HUSZÁR TÖRTÉNETE
Amikor Mária Terézia Stermenszky nevű huszárja Jókán járt, akkor bizony még békességben éltek a kutyák a macskákkal. A szomszédos nagyfödémesieket se hívták a jókaiak gónóknak, sem a nagyfödémesiek a jókaiakat golyvásoknak. Akkor még a szenciek macskái is jóna...
Fellinger Károly: BARISKA
Hol is, hol nem? Hát persze, hogy Vágán, ahol az embereknek úgy vág az eszük, mint a szenci borotva, élt egy szegény özvegyasszony a lányával, Mariskával. Olyan szép volt ez a Mariska, hogy minden tükör azt szerette volna, hogy belenézzen. Ha hiszitek, ha nem,...
Fellinger Károly: A LUSTÁK VERSENYE
Hol volt, hol nem volt, Bergengócián innen és túl, ott, ahol a kurta farkú malacka széjjelrúgja az ólnak mind a négy oldalát, élt egy lusta legényke. Úgy hívták, hogy Kájó. Egyszer eljött a faluba a király követe, s közhírré tette, hogy a falu legesleglustábbj...
Fellinger Károly: SZENT PÉTER ÉS A KISMÁCSÉDI PAP
Hol volt, hol nem volt, élt Kismácsédon egy jámbor pap. Hej, de sok baja volt!
Üresen kongott a temploma. Még harangozni is neki kellett. És ez még nem volt elég! A faluban olyan dolgok történtek, mint soha azelőtt. Az egyik hívő alvajáró lett, a másik megvak...
Fellinger Károly: Dunyha alól
Álmomban beteg apámba
kapaszkodom,
fel s alá sétálunk
az ismeretlen temetőben,
minden rokon sírjánál
meg-megállunk,
elmormolva az imát,
üdvözölve az élőket,
arrébb egy frissen
kiásott
sírgödörhöz érünk,
anyám két lánytestvérével,
nem értem, m...
Fellinger Károly: Valamikor régen…
Valamikor régen kettévált az ég és a föld. Az ég elvágyakozott, szárnyakat növesztett. A föld mégis megbocsátott neki.
Akkor egy égig érő fa termett rajta, amelyen a csillagok éjszakánként leereszkedtek fényzsinórjaikon, s körültáncolták a fa törzsét. A Par...
Fellinger Károly: Kis szívem remegése
Kis szívem remegése
vitorlát bont ma hozzád,
madárcsönd bölcsője vagy,
fészeknyi haza, honvágy.
Hulló leveled ágyam,
varázsszőnyeg az égen,
libben-lebben, mint szoknya,
száll a tavaszi szélben.
Szabadságsziget vagy hát,
óvnak a hű madarak,
nem sü...
Fellinger Károly: Akár a hold
Akár a hold, olyan vagyok,
eltűnök, mint rétről a hó,
elfogyok, mint a lágy kenyér,
ahogy a sótartóból a só.
Akár a hold, olyan vagyok,
mint az ismerős, érkezem,
növekszem, miként a hajszál,
mint éjszakán a félelem.
Akár a hold, olyan vagyok,
az é...
Fellinger Károly: A VADALMAFA
Hol volt, hol nem volt, volt a szépséges Tündér Ilona kertjében egy óriási, égig érő vadalmafa. Számtalan madár rakott fészket az ágai közé. Naponta egy almát termett, de akkorát, mint egy óriási tök, legalább ötven kilósat. Igen ám, de mielőtt beérett volna a...
Fellinger Károly: A VARANGYOS BÉKÁVÁ LETT KIRÁLYKISASSZONY
Hol volt, hol nem volt, a világ vége után még vagy száz lépésnyire volt egy óriási gémeskút. A gémeskút a Fölerdő közepén várakozott, magához csalogatva a megfáradt földmunkásokat és az állatok egész seregét.
Belőle ivott maga a fölséges király is. Mikor a sz...