Fellinger Károly: Dunyha alól

Álmomban beteg apámba
kapaszkodom,
fel s alá sétálunk
az ismeretlen temetőben,

minden rokon sírjánál
meg-megállunk,
elmormolva az imát,
üdvözölve az élőket,

arrébb egy frissen
kiásott
sírgödörhöz érünk,
anyám két lánytestvérével,

nem értem, mit
keresnek ott,
azon veszem észre
magamat,

az apám eltűnt,
az apám sehol,
hiába is keresném,
meg sose találnám,

hát felébredek,
kinn hullani kezd a hó,
január van,
pálforduló,

unokám
azt mondja,
egész biztos
jön a karácsony.